Ilyen családi helyzetben tényleg elítélendő a gondolkodás menetem?

Mi az, hogy nincs kedvük a nagymamához menni?

Oda lesz kedvük menni, ahol befogadják őket.

Neked meg legyen kedved velük együttlakni?

Főleg, hogy nektek amúgy is nehéz megélni, és ilyen rokonok mellett félő, hogy mondjuk a jó kapcsolat kedvéért rezsit is kevesebbet fizetnének, vagy épp nincs kedvük.

Ha ennyire válogatnak, menjenek albérletbe.

Hát azért az elég erős,hogy ha a férjéé a lakás, akkor semmi köze hozzá. Nálunk pl. enyém a ház, de eszembe nem jutna úgy ödaköltöztetni bárkit, hogy nem kérdezem meg. Be is tenné a kaput,ha ilyen lenne a házasságunk!

A kérdésre válaszolva, megértelek! De a férjed is! Nálunk ugyanez megy, csak az én férjem családja néha olyan hajmeresztő dolgokat csinál, hogy azt már nem lehet elviselni! Ilyenkor látom,hogy milyen rossz neki, mert megért engem is, sőt nagy részt elismeri,hogy igazam van, de a családja, mégis a családja. Tényleg nehéz ügy ez! Nem is lehet okosnak lenni igazán!

Amit az egyik válaszadó írt, az jó megoldás, hogy írjátok össze,hogy a pro és kontra dolgokat. Illetve tényleg meg kellene tudnotok,hogy mi az az ok, amiért nem nem mennek a szülőkhöz. Mert, ha csak szimplán azért, mert nincs kedvük, akkor én a helyedben azt mondanám,hogy ez most nem kedv kérdése, szükség törvényt bont, ha más akadálya nincs, akkor menjenek inkább oda. Ha rosszak a körülmények és azért nem akarnak, akkor befogadnám őket. De teljes mértékben úgy,hogy nekik kell igazodni hozzátok. És mindent pontosan el kell számolni. Pláne,hogy nektek sincs fölös!

Mondjuk más kérdés,hogy ha én tudnék a gyerekeimmel a szüleimhez menni, eszembe nem jutna ilyet kérni a tesómtól!