Elrontottam mindent a saját ostobaságommal, mit tehetnék?
Tudjátok, igazából tudom, mit kellene tennem, és egy kis támogatásra lenne szükségem, de annyira megaláztam magam, hogy egy barátomnak se tudnám elmondani. Egyszerűen szégyellem magam, hogy így viselkedtem, egy magát valamire becsülő ember nem csinál így...
Két éve járok egy fiúval. Tudjátok, nagyon szeretem, még a mai napig is, de úgy egy fél évvel ezelőttig nagyon másmilyen voltam mint most. Mindent megadtam neki, ami tőlem kellett, meglepetésekre, ilyesmikre gondolva, de a hétköznapokon olyan elviselhetetlen voltam, hogy én sem tudom hogy bírta ki idáig. Nagyon rendes fiú, és nem ezt érdemelte volna. Egyfolytában hisztiztem, nyafogtam, ha valami nem úgy volt. Az a tipikus nyafka k.urva voltam. Aztán nyáron kezdett kinyílni a csipám, és onnantól kezdve próbálok változtatni mindenem. Igyekszem szem előtt tartani, ami a számára jó, kedvesnek lenni vele, úgy bánni vele, ahogy megérdemli. Nem hisztizni (máskor olyan hülyeségen is bepukkadtam, hogyha elkésett msnről. el tudjátok képzelni, milyen borzalmas voltam), kedveskedni neki, biztatni mindenben. Régebben fogyni akartam, de nem engedte, mondván neki így jó vagyok. Most megemlítette, hogy talán jó lenne, születésnapomra (jövőhét) kértem is hozzá egy két dolgot, mert a kondibérlet meg ilyesmi havonta számomra elérhetetlen álom, de egy ilyen alig használt gép jó. Az volt az igazán nagy probléma, hogy nem mondta el nekem, ami zavarja, ami a szívét nyomja, ezért szakítani akart. Megkértem, hogy mondja el, mi bántja, és tegyünk ellene, mert ha csöndben szenved, aztán elhagy, nem egy okos megoldás. Igyekeztem... tényleg igyekeztem! Tudom, hogy nem volt tökéletes, amit csináltam, mert néha kiborult a bili, és neki ha sírok, az már hisztinek minősül... aztán... ma megint mondta, hogy nem szeretné folytatni, mert neki így rossz. Még nem szakítottunk, de nem értem. Könyörögtem neki, hogy mondja el mi bántja, mi a rossz, de azt mondta, magamtól kéne tudnom. És az ésszerű az lenne, ha hagynám, hadd menjen, de képtelen vagyok rá! Tudom, hogy lehetne még sokkal jobb, ha hagyná, hogy megmutassam, hogy tudom másképp, ahogy neki jobb, ahogy mindkettőnknek jobb lenne. Igazándiból nem tudom leírni, hogy mit érzek pontosan. Nagyon csúnyán megaláztam magam előtte, mert ilyet egy lány nem csinál, csak... amit elrontottam, tudom, hogy lehetne másképp, és ismerem annyira, hogy tudjam, ha elmondaná, és tudnék változtatni, nála boldogabb nem lenne... remélem értitek mit akarok mondani, bocsi, ha hosszú lett...
válasza:Ne haragudj, de szerintem ez már menthetetlen.
Végigasszisztáltam tavaly egy ilyen kapcsolatot. A lány minősíthetetlenül viselkedett, de vagy egy éven keresztül. Végül a srác dobta. Indok: "Lehet valakinek egy rossz napja, egy rossz hete, még egy rossz hónapja is - na de egy rossz éve? Neki ilyen a természete, és én nem szeretnék ilyen emberrel együtt lenni."
Végül a csaj visszakönyörögte magát, pont úgy, ahogy te leírtad. De nem sokáig tartott az idill. Nehezen bírta a változást, egy hónap múlva megint jöttek a veszekedések. Ha elrontotta a kaját, és a srác mondta, hogy ez nem annyira finom, ordibálni kezdett, mert már egy idegroncs volt, mert annyira kellett folyamatosan koncentrálnia, hogy máshogy csinálja a dolgokat.
Szóval másodszor is vége lett, ráadásul nagyon csúnyán.
Hagyd elmenni a srácot. Ki fogod bírni. Változz meg magadtól, magadért. Ha már legalább egy éve megy a dolog, akkor elgondolkozhatsz, hogy érdemes lenne újrakezdeni. Ha valóban szeret, akkor egy év múlva is szeretni fog.
De ha nem sikerül megváltoznod, akkor ezt fogd fel jelzésnek, hogy ilyen vagy és olyat kell keresned, aki így elfogad.
válasza:Ahogy olvasom a soraidat, egyre inkább az az érzésem, hogy ez a kapcsolat sajnos kiégett. Sajnos van ilyen, hogy egy ideig két ember jól megvan egymással, aztán lassan valami elfogy...
Nem tudsz olyanná változni, hogy megfelelj neki, a bőrödből nem bújhatsz ki. Ez a fiú már valami másra vágyik, nem rád. Talán még saját maga se döbbent erre rá, mert még felelősséget érez irántad. Hiszen a buliban rosszul voltál, és ő úgy érezte, kötelessége hazavinni téged. De ezt már nem szívből tette. Mert - írod - inkább maradt volna.
Végtelenül sajnálom, de sztem már csak a lendület tartja melletted, és csak idő kérdése, hogy elédálljon azzal, hogy engedd elmenni.
Ne csinálj semmit. Várd meg, hogy hoz a jövő. Legfőképpen tartsd meg a méltőságodat, a női büszkeségedet, és ne alázkodj meg. Ha senki se lát, akkor mehet a bömbizés.
Fiatal vagy, még annyi mindent tartogat számodra az élet!
Nem kell teljesen elkeseredni. De ez a hajó éppen most készül kifutni a kikötőből, és nem tehetsz ellene semmit.
Fogadd el. Ez az élet.
válasza:Én is voltam ilyen egy idő után, mindig csak a cirkusz volt.Anyukám már szólt, hogy vagy elfogadom olyannak mint amilyen vagy hagyjam.Természetesen ezen is kiakadtam.
Szóval jött egy este mikor egy apróságon kiakadtam és betelt a pohár mindkettőnknél. Kidobtam( mint előtte 2-3szo) Vártam, 1-2 nap múlva hív, és béke lesz megy tovább minden. De nem hívott. Hívtam én, de ő baromira kiakadt és szakítani akart, sírtam, hívogattam, könyörögtem stb...2 hónapig ez ment. Próbáltam szexel visszaszerezni, de utána nagyon szarul éreztem magam. Kitűztem egy célt, vissza akarom kapni x időn belül, kb 2 hónap és addig mindent megteszek hogy sikerüljön. mivel jól ismertem más trükkökhöz folyamodtam. Ő át sem jött hozzánk hosszú ideig. Mindig felhívtam valami indokkal, hogy segítsen( pl.lehorzsoltam véletlen apám autóját és segítsen eltűntetni. Tesco parkolóban javító stiftezte hogy átmenetileg eltűnjön. Menjünk el vásárolni.Úgy állítottam be mintha nélküle nem menne. Elkezdtünk különleges helyeken szexelni,pl.kert vége, erdőszél, bemásztam hozzá a szobájába. Ezeket szégyellem is magamban de úgy éreztem szeretem. Hosszú idő után rájött hogy megváltoztam,és rendesen kibékültünk, most már házunk van együtt élünk, és vissza vissza gondolunk mikor decemberben milyen jó is volt a hidegben szexelni.
Szóval ne írd le, dönts el hogy szereted e, hallgass a megérzésedre hogy szerethet e, és ha ez megvan akkor tűzz ki célt hogy 3 hónapon belül visszaszerzed.Mert én eldöntöttem , évekig nem várok rá. Éreztem hogy szeret, de nem tudom honnan. És visszaszereztem. Megváltoztam, de ő is, mert benne is volt hiba. Nekünk még a családja ármánykodását is elkellett viselnünk. Egyszer mikor annyira ki voltam bukva, arra gondoltam bosszút állok rajta, összejövök valaki olyannal aki kiborítja hogy fájjon neki is. De egyszerűen nem tudtam megtenni, nem kellett más, és hogy számoltam volna el ha kibékülünk, mindig erre gondoltam.Utólag megbeszéltük és mondta hogy azt soha nem bocsátotta volna meg.
Szóval te ismered milyen, hass a jóindulatára, úgy közelíts.Én tudtam hogy siet a segítségemre ha valami van, de ha csak találkozni akartam vele akkor elküldött, lemondta. Utólag elmondta hogy nagyon kiakadt rám, meg akart leckéztetni, és azóta megváltozott a kapcsolatunk. ennek kb 3 éve, és 6 éve vagyunk együtt.
Kitartás
válasza:18:51 vagyok
Ja és én hittem benne hogy összejövünk újra.
válasza:pedig ezt csak te érezheted hogy szeret e. Nekem sokan mondták hogy nem szeret( családom)Mert ha szeretne akkor.....
De én éreztem. Testvérem mondta jól, ha neked jó ? akkor nekem is , te fekszel vele össze, nem én.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!