Lemondjak a kistesóról, hogy segítsek anyósomnak?

Persze,hogy nem engedi be a kutyát,mikor ott a gyerek!Nem tudod,hogy hány éves a kisfia.Lehet,hogy csak 2 éves,akkor aztán biztos nincs szükségük arra,hogy folyton óvják a gyereket,hogy mikor támadja le a gyerek.Másrészről meg bőven elég egy gyerek után takarítani,rendet rakni..

Egyébként én se szívesen engedném be a kutyát a házba,kint a helyük bármennyire is imádom a kutyákat.

Ja igen,azt azért hozzátenném,hogy nekem egy normális kutyám van,nem pedig egy életképtelen,csupasz kis patkányom..

Nem, nehéz döntés. Igazából egyáltalán nem is értem, mi itt a kérdés. Egy épeszű ember számára nincs itt semmi kérdés.

El tudják tartani magukat, a szülő dolga segiteni a gyerekét és nem forditva, őértük nem tartoztok felelősséggel. Ahogy beleszólni se tudtok, hogy két napra osztja be a kaját és dohányra azért futja...

Szóval én itt nem látok semmi kérdést.

Megj.: én is főbelőném magam, ha annyira se tudok életemben gondoskodni magamról, hogy a gyerekeket segitsem, nemhogy még a terhükre legyek, az már két golyós főbelövést ér.

Valaki fentebb írta, hogy képzeld azt, hogy már meg is van a pici, csak meg kell még szülnöd - vagy valami ilyesmit.

!!

Én már látom is a picit! Nagyon szép kis baba, egészséges, okos, szaladnak utána a lányok/fiúk. Szüld meg azt a picit, ne az anyóssal törődj. És ha elszántátok magatokat, akkor ne idegeskedj a párod felmenőin, mert az árthat a picinek.

Minden jót!

Nem, ne mondj le. Én nem tenném a helyedben.

Mondjuk nem teljesen tudom beleélni a helyzetedbe magamat, mert az én szüleim olyanok, hogy inkább mennének csövesnek a híd alá (nem mintha ez fenyegetne), minthogy nekem ne lehessen több gyerekem. Nem hogy közmunkára, basszus...

És ha a párod elvesztené az állását, akkor mi lenne?

Itt alapvetően anyósodék a hunyók, illetve konkrétan az apósod.

Basszus, ha én nem dolgoznék, mert nincs kedvem, és a szüleimnek kéne eltartani, egy utolsó senkiházinak tartana mindenki, még akkor is, ha a szüleimnek ez nem jelentene gondot. De tegyük fel, hogy nincs kedvem dolgozni, ezért a szüleimmel tartatom el magam, közben van egy kistesóm, de őt állami gondozásba kell adni, hogy jusson az én bagómra...? Na, ez milyen abszurd helyzet lenne?

A tietek még abszurdabb.

Tessék megmondani neki, hogy apuka, tessen szépen munkát fogni, ha nem elég, amit kap érte, akkor azt esetleg szívesen kiegészítitek annyira, hogy emberhez méltóan élhessen belőle, de nem fogjátok csak azért mindenestől eltartani (hárman a pároddal és anyósoddal), mert neki nem szimpatikus az a munka, amit találna.

Én ezt tenném.

A gyerek mondjuk nálam olyan szinten előrébb való a prioritási sorban, hogy fel sem merülne bennem komolyabban a kérdés. Ha az anyósékon akarnék mindenáron segíteni, akkor is előbb találnék ki bármit, mint hogy a gyerekvállalásról mondjak le.

Ettől te ne érezd magad rossz embernek szerintem.