Lemondjak a kistesóról, hogy segítsek anyósomnak?
A háttértörténetből csak annyi a fontos, hogy van egy gyermekünk, de még szeretnénk még egyet. Anyagilag viszont nem engedhetjük meg, ha segíteni akarunk anyósomon. Anyósomnak minimálbéres munkája van, apósomnak (párom nevelőapja) nincs munkája, nem is igazán keresi. Dohányoznak mind a ketten. (Én nem és ezt nem értem az emberekben, hogy nincs mit enni, de bagózni azt tudnak...na mindegy) A lakás az apósomé. Anyósnak nincs semmije. Az anyóssal való együttélés több okból is lehetetlen. Egy, van egy kutyája, ami szoba kutya, és azt nem hagyná ott, én meg nem engedném be a lakásba. Kettő, külföldön élünk, ő nem beszéli a helyi nyelvet. Három, nincs az az isten, amiért a párját elhagyná, ő az Isten számár. Kezd szorulni a hurok a nyakuk körül, apósnak lejárt a munkanélkülije, a szociális segély meg csak huszonezer forint. Én szívem szerint legalább apósnak mondanám, hogy szokjon le a bagóról. Nagyon utálom a cigit, és eleve az bökné a csőröm, hogy fizetem a cigijét, ami abszolút egy felesleges dolog. Már úgy értem luxus cikk.
Ti mit tennétek? Mert most úgy érzem semmit nem tudok tenni. De ha segítek, akkor nem vállalhatunk kistesót a kisfiam mellé.:(
Az én anyósomék világ életükben szarul álltak anyagilag. Após szintén nem dolgozik, dohányzik. Lehet, hogy szemét vagyok, de amióta a párommal együtt élünk nem adunk nekik egy vasat sem. Nehogy már a gyerek segítse a szüleit, úgyhogy nekünk lakáshitelünk van, nekik semmilyen hitel.
Te érzed, hogy hogy tiszta a lelkiismereted. Sokan nem tudják ezt megtenni, amit mi, hogy nem adunk nekik azért hogy mi boldoguljunk. Én szülnék még egyszer a helyedben. Ha nagyon szeretnél még egy babát, akkor ezt kell tenned.
Szokták mondani: a szülők dolga, hogy mindent megadjanak a gyereküknek. A legjobb, amit megadhatsz neki, ha lesz testvére.
Vagy adsz neki két dohányzó nagyszülőt.. :S Baromi hálás lesz később.
NE legyenek illúzióid, aki nem tud lemondani a cigiről, az nem kocadohányos, én nem heti egy-egy dobozzal szív el.
Kb. fejenként két dobozzal számolhatsz hetente, az négy, vagyis nagyjából kétezer hetente.
Ennyivel többet tudnának költeni kajára. :(
Másrészt: hogy fogod magad érezni lelkileg, ha látod, hogy szó szerint halálba bagózzák magukat, amit épp te finanszírozol, ahelyett, hogy kisbabátok lenne.
Sajnos munkát találni nem tudok neki segíteni, még itt külföldön se, mert nem beszéli após a helyi nyelvet. Meg aztán, ha bekockáztatok, hogy kihozom apóst és segítek neki, de befuccsol, akkor mennyit bukok rajta? Fizetem a ki és vissza utazását és amíg kinn van, addig eltartom. (már ez is szóbajött nálunk)
Nem panaszkodnak, a másik rokonoktól haljuk, hogy anyós egy napi kaját két napra oszt be pl. Mert különleges étrendre van szüksége (beteg) és az otthoni előállítása nagyon drága, úgy hordja az ebédet a kórházból két naponta. (Rokonoktól tudjuk)
Mi is azon agyalunk, hogy pár ezer forinttal megpróbáljuk segíteni anyóst, csak az van, hogy tulajdonképpen anyósnak egy fillérre sincs szüksége, elég lenne a pénze, de apósomat eltartja. Szóval ezért a dilemma, mert hallottam rokontól, hogy após kijelentette, ő bizony nem megy közmunkázni az utcára...elég nehéz így.
Ha meg kihozom anyóst külföldre...tudjátok...anyóssal élni..51 éves...ha egyszer ide költözik hozzánk, itt is ragad szerintem, és ha 80 éves koráig vagy tovább él? Tudom, ez szemétül hangzik egyeseknek.
"anyós" 51 éves...Pfff... anyám ötvenhat, divatos, jól néz ki, művelt, szaladnak utána a pasik, iskolázott és dolgozik... soha nem kért támogatást a gyerekeitől!
egy 51éves nő bizony, fiatal (hacsak nem a fogatlan-otthonkás típus), dolgozzon, neked mi közöd hozzá, még csak nem is a te anyád...?
nem is értem, hol a kérdés, komolyan.
Eszedbe se jusson feladni az anyaságot!Ez a legnagyobb öröm,ami létezik,érthető,hogy nem akarsz lemondani erről.Ebből semmiképp se engedj!
Egyébként meg valami munkát muszáj lesz találnia apósodnak.Eddig mit dolgozott?
Nem lenne szükségük a segítségetekre egyébként(legfeljebb egy minimálisra,amit még esetleg a 2. gyerek mellett is tudnátok biztosítani),ha leszoknának a cigiről és apósod vállalna valami munkát,még ha nem is fizet túl jól.(egészen addig amíg nem talál jobbat)Ez sokat dobna a havi kerestükön.
Egyértelműen átsüt, hogy jólelkű vagy. Viszont ez nem azt jelenti, hogy Neked kell magadra venni a világ összes nyomorúságát. A gyerekvállalásról a helyedben semmiképp nem mondanék le! Egy kisgyerek a családjának is és a társadalomnak is jóval nagyobb érték, mint egy dolgozni nem akaró láncdohányos, akinek van képe a beteg feleségén élősködni. Anyósodnak kellene a sarkára állni, és megmondani a fickónak, hogy vagy közmunka, vagy mehet amerre lát. Nagyon szép dolog, ha segítesz rajtuk, amennyire erős engedi, de a manód személyiségfejlődésének nagyon jót tenne a kistesó, és ez jóval fontosabb. Szerintem ne add fel a jövőt a múltért!
A párodnak pedig elég hmmm... "érdekes" hozzáállása lehet, az ötletéből ítélve. Egy kisgyereknek az első pár évben az édesanyjára van szüksége, nem a nagymamára! Még szerencse, hogy legalább Neked helyén van az eszed.
Kedves kérdező!
Azt értem, hogy anyós minimálbéren, beteg stb. Após miért nem dolgozik? Nem akar, vagy nem tud?
És elvárnák, hogy te vegyél nekik cigit?
Furcsa szemlélet...
Én nem mondanám jólelkűnek, ez az én hülyeségem, de hogy lehet olyat mondani,hogy kutyát nem engedünk be? :( Olyan szeretetet, mint egy állat szeretete mástól nem kapunk, aki ezt nem tudja értékelni, az az én meglátásom szerintem nem rossz, de nem is jó.
Én gyereket vállalnék a helyedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!