Szülők! Ti mennyire örültök a menyeteknek, ill. vejeteknek?

Hogy mennyire örülünk? Nekem van mindkettő.Mikor először itt voltak nálunk--"pofaviziten" (de csúnya szó!De találó!)bizony-bizony másként néztem mindkettőre.A leendő menyemre valahogy így:(de csak magamban természetesen)Nézd már ezt a nyúlgerincet!(ez a fiunk családon belüli beceneve)Micsoda "repedést" hozott!Az anyját neki! Úgy látszik az jóízlést tőlem örökölte.Az ilyen nőre mondtuk mi valamikor-a fénykorunkban-:Te alámvaló!Adandó alkalommal,-négyszemközt meg is dicsérem.Jó az anyag! ne légy hanyag! Ez volt a menyjelölt. Bezzeg a vőjelölt!!Hajjaj!Miért van az,hogy minden apa úgy néz a vőjelöltre mint a baromfiudvarban a kacsák az égre,mikor héját látnak.Csak úgy félszemmel!Én se vagyok kivétel.A legelső gondolatom nekem is az volt:Mit akarsz te a lányomtól? Csak nem azt,amit én akartam az anyjától,úgy húsz évvel ezelőtt?? Ez volt az első gondolat.A második már az volt:Hát persze,hogy az.Ha nem úgy lenne,akkor a szivárványos lobogó alatt menetelne,és a gőzfürdőbe járna.Hát hogy akkarok én unokahadsereget körém,ha nem mosolygok a fiatalokra? Mikor mindez átfut az ember agyán,a száj már nyílik is:Isten hozott közénk a családunkba!És azóta minden a legnagyobb rendben van.Az első unoka prototípus már bejelentkezett. Mondtam is nekik:Nem bánnám,ha rátérnének a sorozat gyártásra. Ilyenkor az asszony hátba vág-de bolond vagy te ember!Te miért álltál le kettőnél?Mondom is neki:Tudom én azt te asszony! A mostani eszemmel még vagy kétszer "tejre"tennélek! Most látom mennyit írtam,pedig csak pár sort akartam.És a második kérdésedre még nem válaszoltam.Jól választott-e?Szerintem egy a fontos:nem szabad beleszólni a fiatalok életébe.Az biztos,hogy a menyasszony kérésnél azt még meg mondtam a lányomnak:Mosolyogva engedlek el,mertlátom,hogy boldog vagy! Ha megint találkozunk,amikor a férjeddel jössz,így akarlak látni.A fogaid akarom látni,nem a könnyeid!Slussz! Részemről lezátódott valami.Én teljesítettem valami.Felneveltem őket,kitanítattam őket,nagyon jó szakmájuk van.FELNŐTTEK!Innentől nem szólok bele semmibe,csak akkor mikor kérdeznek,ha valamiben szükségük van rám.De akkor aztán teljes mellbedobással ott vagyok és segítek.Amúgy meg hátadőlök és örülök,hogy valamit alkottam-két boldog embert!

Utolsó hozzászóló nagyon jó fej volt! Bár nekem lett volna ilyen apám. Na mindegy. Hozzám most hétvégén hozza a fiam az első jelöltet, pedig még csak 36 vagyok. Meglátjuk mit vált ki belőlem. Amúgy nem vagyok egy házisárkány típus, remélem a lány sem hozza ki belőlem. De tényleg az a lényeg hogy ketten jól kijöjjenek, a többi már nem az én dolgom.