Szerintetek ez önzőség vagy jogos igény?

Nagyon fáradt vagyok mostanában. Testileg és lelkileg is, és egyébként sem vagyok az a tipikus társasági ember. Érdekes, hogy fő-és mellékállásban is emberekkel foglalkozom, és a visszajelzésekből ítélve, nem csinálom rosszul. A problémám az, hogy munka után nem igazán van kedvem/energiám társasági életet élni, viszont lennének olyanok, akik igényelnék a társaságomat. (pl. tesóm, barátnőm) Párkapcsolatom nincs, alakulóban volt valami, de a legutolsó randit lemondtam, meg a fickó további próbálkozását is randiügyben. Fáradt vagyok, és nem kívánom az emberek társaságát, egyszerűen lefáradok még a szeretteim közelében is. Ma is lemondtam tesómmal egy találkozást...

Soha nem volt sok ismerősöm, barátom, inkább a mélyebb kapcsolatokra törekedtem, most viszont, ha lehet, mindig egyedül lennék. Van, hogy a lakótársaimnak is csak köszönni tudok, beszédbe elegyedni velük már nem megy.

Emiatt viszont úgy érzem, nem vagyok jó testvér/barát, stb.Barátnőm is sokszor azt fújja, olyan barátot szeretne, akire mindig számíthat, akár éjfélkor is.

Mit tegyek? Emelkedjek felül magamon? Vagy jogos igény, hogy most egy ideig hagyjanak békén?