Szerintetek ez önzőség vagy jogos igény?

Én is ilyen vagyok, elfáradok, és akkor már nem akarok menni sehova, mert ott ugye figyelni kéne a másikra, nekem meg az már nem megy. Skypon szoktam beszélni a barátnőimmel. Sokan szintén fáradtak :) így nincs gond. Ezért nekem is fontos hogy olyan pasit találjak, aki nem akar folyton cipelni mindenhova, és ha nálam van akkor is el tudja foglalni magát, nem nekem kell állandóan szórakoztatni.

Nézd, vagy elfogadnak így, vagy ők sem igazi barátok :)

19:22es vagyok

van egy hasonló természetű barátnőm. Vele is többször skypon beszélünk, és kb havonta találkozunk, mivel ugye mindketten dolgozunk és hasonlók :) Amikor programot tervezünk előre, akkor is mindketten tudjuk, hogy aznap fog eldőlni hogy mindketten fogunk-e menni vagy sem. A közös ismerőseink ezt nem fogadják el, megsértődnek, hogy mi az hogy nem megyek vagy nem jön ő. Én teljesen megértem, hogy ha fáradt akkor alszik és kész. Én is így vagyok. Sőt én még azt is megértem, ha egy hete nem tudott találkozni a barátjával, akkor inkább a pasi megy hozzá, és nem velem jön a betervezett programra. Nekem ezzel semmi gondom sincs, de ugyanígy én sem megyek ha nagyon kimerültem. Mondjuk azt sosem utasítom vissza, hogy ha valaki felhív mert éppen nagy baja van, és muszáj elmesélnie valakinek. akkor meghallgatom, de ugye az sem tart tovább fél óránál, szóval nem olyan mintha elmennél valahova, mert ugye azelőtt készülni kell, el kell menni meg még haza is kell jutni :)

Nem arról van szó,hogy jogos igény,hanem egyszerűen tönkre teszed magad.Túlhajszolt vagy és ez nem jó.Másrészről ha ez tartós,akkor egy idő után el fognak tőled fordulni.Ha tudod,akkor vedd egy kicsit lazábbra a munkádat,hogy legyen időd magadra,kikapcsolódhass másokkal.

És ne mások miatt változtass,hanem magad miatt!!

Itt nem az önzőséggel van gond, egyszerűen nem jó ez az életmód hosszútávon. Én a gimi utolsó éveitől kezdve, a főiskolával bezárólag agyonhajszoltam magamat. Reggel bementem, délután hazajöttem. Tanultam, majd elvégeztem az itthoni teendőket. Ráadásul messze laktam a gimitől és a fősulitól is, így naponta több órát utaztam. Estére már élni sem volt kedvem. Most 23 évesen ott tartok, hogy nincsenek barátaim. Megelégelték, hogy minden programot lemondtam. Komoly párkapcsolatom sem volt, néhány sráccal találkozgattam hónapokig, végül nem lett semmi, mert nem volt nekik elég a kéthavi találkozás (amit meg tudok érteni). Pont azon vagyok, hogy változtassak ezeken.

A nővérem is munkamániás, heti 6 napon dolgozik reggeltől estig. Annak ellenére, hogy közel lakunk, alig tudok róla valamit, nagyon ritkán találkozunk, pedig arra lenne igényem, hogy elmenjünk együtt vásárolni vagy beülni valahova beszélgetni.

Szóval semmiképpen sem jó, ha elhanyagolod a szeretteidet, mert hosszútávon egyedül maradsz. Ne hanyagold el a testvéredet a munkád miatt, mert később rá tudsz csak számítani, nem pedig a kollégákra vagy ügyfelekre.