Hogyan lehet azt felnőttként feldolgozni és kezelni, ha a szüleim felelőtlenek és nem gondolnak a jövőjükre?

Szemmel láthatóan semmit se tehetsz.

Csak közöld velük, ha most nincs semmi közöd a helyzetükhöz, és ahhoz, ahogy élnek, akkor ez legyen a véleményük akkor is, amikor pénz kéne, meg kirakják őket az albérletből. Mert az fog következni, ha nem fizetnek.

hasonlóan vagyok

18 évesen költöztem el tőlük,suli mellett tartottam fenn egyedül az albérletem,ha kellett éjjel is dolgoztam csak hogy ki legyen fizetve minden...

Ők meg...vállalkozásuk van jóideje,bejön félmillió körüli összeg,és az apeh felé fizetendő 70ezret nem képes befizetni,nemhogy számlát vagy valamit...

én rendezem a könyvelését,ha nem megyek 2hónapig,akkor ott van minden szerte szét,minden pénz elköltve hülyeségre,semmi nincsbefizetve,nemtudom honnan tanultam meg beosztani a pénzem...

párom szülei meg olyanok mint párod szülei...nem keresnek annyit mint az enyéim,mégis mindig minden időben befizetve,és csak utána kezdenek költekezni abból ami megmaradt...

feldolgozni? sehogy..egy ideig próbálod helyesebb irányba terelni őket,gyorskölcsönöket nyújtani amit sose kapsz vissza,aztán feladod,csinálják,elvileg felnőtt emberek...

öcsémet sajnálom csak,ő még alig 10 éves...

Szerintem pedig igenis van "beleszólása" a kérdezőnek. Ha végiggondoljuk, és egyszercsak az utcára teszik őket, akkor a kérdezőnek és testvéreinek "kell" megoldani a helyzetet, ami nem két fillér lesz.

Ezek szerint még nem nyugdíjasok a szüleid? Azt kell felmérni jó előre szerintem, hogy már csak nyugdíjból fogják-e tudni fizetni az albérletet + rezsit + megélhetést...

Hidd el, nem annyira szégyen ez, mert nagyon sok ilyen felelőtlen ember van.

Az én anyósom hitelből fizeti a hiteleit, 400k-s villany tartozása van, és emellett 2milla egyéb tartozása.

Az ELMŰ, a végrehajtók a nyakán, ő pedig nem tesz semmit, levelezéssel húzza az időt. Ő 50éves, a fizetéséből 30k-t lát havonta. Az apósom 75 éves, és ő dolgozik inkább a nyugdíja mellett, így meg tudnak élni még valamennyire, de ők már tényleg úgy, hogy bármelyik nap rájuk szakadhat az egész.

Persze a felnőtt, saját családjukkal élő gyerekeiket pumpolják folyton, az egyikük kezesként, a másikuk pedig úgy került BAR-ra, hogy ő vette fel nekik a hitelt, elhitte a kis naiv hogy majd rendesen fogják fizetni...

A párom és én kaját vásárolunk nekik általában, ez az egyetlen épeszű dolog, amivel segíteni lehet rajtuk.

Sajnos nem lehet mit csinálni velük, felnőni sose fognak, és mindig azt várják, hogy valaki jöjjön és kimentse őket a szarból... 22/L

Jaj, de rossz ilyeneket olvasni lányok! :( Mennyit aggódunk amúgy is a szülőkért, mikor már idősödnek, és egyedül maradnak.. :( Nekem Anyukám él még, hálistennek még dolgozik is, pedig már 70 éves, nyugdíjas. Nagyon spórol, megfog minden fillért, és nekünk gyűjtöget, holott nincs rá szükségünk (hálistennek).

De épp most vagyunk lakás eladásban (eladjuk az övét és a miénket is) és összeköltözünk egy házba, mert az állapota nem lesz jobb (eléggé fáj már mindene), és én szeretném magam mellett tudni élete végéig.

Valami megoldást csak sikerül találnotok!

Szerintem fontos lenne, hogy a testvéreiddel beszéld át a helyzetet, és együtt lépjetek színre.

Hívjátok fel a figyelmet arra, hogy anyukád nem fog kapni nyugdíjat, apukád nyugdíjából meg nem fognak megélni, mert az még kevesebb lesz, mint amit most kap, márpedig ők maholnap nyugdíjasok lesznek.

Ha látjátok, hogy gondban vannak, néha vihettek nekik tartós élelmiszert, vagy fagyaszthatót, esetleg használati tárgyakat (lakástextil jellegűeket pl.), de sose pénzt! Szerintem ez őket is át fogja formálni.

Ugyanezt a helyzetet én a másik oldalról láttam, anno a lakástulajdonos oldaláról. A mi bérlőink voltak ilyenek, ránk hagyták a 150 ezer forintos rezsijüket, azzal a különbséggel, hogy nyilván rögtön ki lettek rakva, és a részletfizetés csak ígérgetés volt. Életemben olyan dühös és elkeseredett még nem voltam, mint akkor. Nekem kellett utánuk járni és a pénzt darabokban kicsikarni tőlük, szinte ezer forintonként. Nem tudom, hogy hogyan képes egy felnőtt ember ilyen felelőtlen lenni, hogy az egész egész családját és már idegen embereket is rákényszerítsen arra, hogy tűrje el ezt a életvitelt, ami nem más, mint élősködés.

Viszont ha titeket felneveltek tisztességgel, és "csak" kb 15 éve csinálják ezt (ezek szerint még neked is volt benne közelről részed), akkor anyud simán csak egy hiszékeny ember volt AKKOR. Ami nem mentség arra, amit most csinál. Már rég rájöhetett volna arra, hogy tévedett, és elmehetett volna dolgozni. De nyilván megszokta, hogy így kényelmesebb, és nem is nagyon akar kitörni. Pszichológus kellene (mondom én, de persze senki emberfia az ilyen embert rá nem veszi, hogy menjen el), mert ez is egyfajta szenvedély, amiből nehéz önerőből kitörni, ilyenkor jön a hárítás. A gyerekeikre meg főleg nem hallgatnak, mert "kik ők, hogy a szülőknek beszéljenek". Olyan embertől kellene ezt hallaniuk, akinek a szavára adnak, és ez nem a gyerekeik lesznek.

Azt tudjátok, ugye, hogy a lakástulajdonos kezében vagytok, mert ha egyszer már kisegített titeket, nem valószínű, hogy még egyszer ki fog, senki jóindulatával nem lehet visszaélni, és akkor jön az utca.