Hogy magyarázhatnám el az anyósoméknak?
Ha tudsz, vigyazhatsz gyerekekre a szabadidodben.
Babysittert sokat keresnek, esetleg kutya setaltatast is vallalhatsz, nem fog leesni a gyuru az ujjadrol. Tehetosebb csaladoknal lehet vallalni ezeket a munkakat, es takaritast, vasalast is, ez ugyan par ora csak hetente, de tobb mint a semmi.
A nyari szunetben pedig ezeket a munkakat amiket irtam aktivan vegezheted.
Vagy kulfoldre is kitudsz menni nyaron dolgozni, szobalanynak, esetleg valamilyen jobb munkat ha talalnal, akkor oda.
Igen, az elso a tanulas, de sajnos Magyarorszagon nem jo a helyzet, es muszaj, erted, muszaj dolgozni menni, mert az ember ehen dogl..!
Nyíltan szólva tanítóképzőbe járok. Ez pontosan azt jelenti, hogy a tanítási óráinkon kívül vannak plusz napok, amikor foglalt az ember, ezek a gyakorlatok. Már dolgoztam, fel is vettek, de szeptemberben amikor elkezdődött az iskola, hamar közölték velem, hogy nem működhet a dolog, hogy 5 munkanapból bizonyos alkalmakkor 4-re nem megyek be. Lehet, hogy munka van, sőt! Azt mondom, biztos, hogy van. De az iskola 50 km-re van tőlünk, az utazás dugótól függően 2 óra oda, +vissza, általában. Az pedig, hogy nem megyek be, lehet, hogy más iskolában előfordulhat, de egyelőre nálunk nem nézik jó szemmel, elsősorban a készségtárgyak miatt pl, ének órák.
A többi csoporttársam jellemzően más főiskolán is tanul vagy gyermeket nevel.
Ennek ismeretében, lehet, hogy változik az utóbbi válaszolók véleménye. (Tisztelet a kivételnek!)
Kedves 11:26-os válaszoló!
Felmerült az albérlet gondolata és a közelben már 50 e Ft-ért kapsz berendezett albérletet és még jobban is kijövünk. Ha csak azt számoljuk, hogy mi tankoljuk az autójukat(amit 10-ből 1-szer használunk + még a sajátunkat is tankoljuk), nem ritkán bevásárolunk a közösbe adott költségeken kívül, a saját fűtésünket mi álljuk, és nem ritkán még adunk hó végén plusz pénzt, mert ne adj' Isten elfogyott, akkor azt hiszem a kihasználás fogalma kicsit más értelmet, más szituációt nyer. Mikor a saját költségemen elmegyek bevásárolni, amiből tény, hogy én is eszek, de vannak olyan kérések, amiket ha kicsit mellőznének, nem kéne a két várossal odébb lévő bevásárlóközpontba mennem, kocsival. Mert ugye ez a szituáció kinek is kényelmes igazán? Egy szó, mint száz, ahogy a családunknál befejeződnek a ház munkálatai, biztos, hogy költözünk hozzánk, mert ez azt hiszem, nem a szülők számára anyagilag megterhelő...
Kedves 11:26-os válaszoló!
Az albérlet bizony szóba jött és akárhogy számoltunk, még jobban is jönnénk ki vele. Miért? Mert az anyósomék autóját havonta min. egy alkalommal teli tankoljuk, a kocsit persze nem használjuk. Emellett persze adjuk a 70 e Ft-ot és ha valami miatt nem jönnek ki, akkor még adunk pénzt. Ezek felett gyakran saját költségünkön vásárolunk be, amiből ugyan mi is eszünk, de vannak elvárások és igények, ami miatt autókázni kell (természetesen a saját autónkkal) a bevásárlóközpontba, ami benzinbe kerül, de ez mit se számít. Mindezek mellett hadd tegyen hozzá, hogy ünnepekkor ott van az elvárás, hogy költséges ajándékot vegyünk, mert egy könyv „nem ajándék”. A saját fűtésünket mi álljuk, magunkat ruházzuk, nem ritkán magunkra főzünk. Teszem fel a kérdést: ki használ ki kicsodát??
Milyen több munka? Főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, mosogatás? Eddig is megtettem, ha albérletbe mennénk, akkor is ugyanennyi lenne a munkám. Sőt! Még kevesebb...
De mivel inkább adjuk a párom szüleinek a pénzt, mint egy vadidegennek, ezért a ház felújításáig maradunk. De az még egy kis idő...
És hozzáteszem, igen, mindezt egyedül csinálom. Tanulás mellett.
Babyszittelés, kutyasétáltatás: Amerikába ez még bejön, de Magyarországon nincs nagy keletje.
Hali!
Mi is az anyósnál lakunk, szeretek ott lenni. Szerencsére vagy szerencsétlenségre nem adunk be semmit a közösbe, picit olyan vagyok, mint a gyerekük. Főiskolát csinálom én is nappalin, pluszban dolgozom napi 8órában... Nagyon nehezen viselem, pláne, hogy nemsokára szülni fogok.
Ma reggel óvatosan megkérdezte meddig szándékozok dolgozni, és most nem tudom minek tudjam be... Azért néha az após úgy csinál, mintha nem dolgoznék....
Ha minden jól megy azért nemsokára elköltözünk, de akkor is picit zavaró, mert furán néznek rám, hogy nagypocival nem rodeózok a lakásban, csak a saját cuccainkat teszem rendbe... Hiába társas együttélés..
Dolgozni kellene! Sok a kifogás, azt könnyű találni!
Mondjuk én nem tudnám elviselni, hogy eltartsanak. Nagyon gáz szerintem. Ha neked nem ég a búrád, akkor csináld csak tovább és játszd a sértődöttet? Mellesleg én is munka mellett diplomáztam, ráadásul mi albérletben laktunk a párommal abban az időben. A sógornőm pedig most másod diplomázik, egy férjjel, 2 gyerekkel és egy irodai munkával a háta mögött. Albérletben laknak és az autójuk is hiteles, de boldogok és nem esik le a karikagyűrű az ujjáról. Na, mindegy! Sajnáltasd csak magad! Azt mondják: Nem akarásnak nyögés a vége! Nálad beválik úgy látom!
Szia!
Szerintem még túl rendesek is vagytok. De ha egy mód van rá, költözzetek el onnan mindenféleképpen. Vagy szólj a párodnak, hogy állítsa le a szüleit. Nem értem, ha a párod felvállalt így is és eltart, akkor ez másnak miért baj?
Én is végeztem tanárszakot, tudom mivel jár, és azt is tudom, hogy a gyakorlatok alatt képtelenség dolgozni. sajnos sokan azt hiszik, hogy egy pedagógus feladata csak annyi, hogy bemegy az órára, letudja a 45 percet és kész. Én is ezt hittem míg nem kellett gyakorlatra mennem. Akik azt hiszik, hogy emellett még lehet dolgozni, azoknak üzenem, hogy egy kezdő tanár (legyen általános/középiskolai, mindegy) átlag 1,5 órát tölt el azzal, hogy egy 45 perces órát normálisan, felelősségteljesen, hibátlanul összeállítson és fel is készüljön rá.
Szóval szólj a párodnak, vagy költözzetek, de az öregeket már nem tudod megváltoztatni, hihetetlenül makacsok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!