Régebben hogyan udvaroltak?

És több hónap udvarlás után jöhetett csak szóba, hogy a lány felajánlja a tegeződést!!

:-)

Nagyon sokat számított a szülők véleménye, tisztességes lány nem járogathatott el mindenhova, mert megszólták. Esti, éjszakai kimaradás nem volt megengedett. Hajnalig max. akkor, ha bál v. ilyesmi összejövetel volt, de akkor általában ott voltak a szülők is, figyelték, hogy ki közelít a lányhoz.

A fiúnak rendszeresen vizitelni kellett a lányos háznál, ebédre, uzsonnára, ha ismerősök voltak a szülők, akkor családilag vacsorára.

Eljegyzés után már szabadabbak voltak, de akkoriban az eljegyzés még nagyon komoly dolognak számított, szégyennek számított, ha felbomlott. Szó sem előre összeköltözésről, a lány készíthette a stafírungját.

Az én nagyszüleim idén lesznek 85 és 86 évesek, és idén ünneplik majd az 59. házassági évfordulójukat. Annak idején, az 50'-es években mindketten tanárnak tanultak Budapesten, és a nevelőiskolán ismerkedtek össze. A mamám nagyon tartózkodó lány volt, nem fogadta a papám udvarlását. Mesélte, hogy a papa az ő fiókjába mindig tett valami apróságot (csokoládét, almát, narancsot - az ő idejükben ez nagyon nagy szám volt), és megtetszettek egymásnak, majd 1951-ben összeházasodtak.

1953-ban az első, 1955-ben a második (és egyben utolsó) lányuk is megszületett. Azóta 5 unokájuk van (kettő lány, három fiú) és nagyon nagy boldogságban és szeretetben élnek.

Papamat az elso felesegevel a 30-as evekben mar a homokozoban "osszeadtak". kesobb ot kellett elvennie,pedig nem szerette. A valast is csak nyomos indokkal engedtek,de a nonek nem lehetett gyereke,igy sikerult neki. Utana ismerte meg a mamamat, hosszas udvarlas utan, mivel mamamnak sok udvarloja volt,o bizonyult a legkitartobbnak.

Mamamnak egesz eleteben csak a papam volt,soha meg csak meg se csokolt mast. Nekunk mar furcsa dolgok ezek :)