Párválasztásnál (családalapításnál, házasságnál) mennyire számított, hogy hasonlít-e a férfi az édesapádra, nagypapádra?

Jaj, isten ments, hogy az én papámra hasonlítson!

Se jellemben, se külsőben és nem is hasonlít rá szerencsére.

Tudom azt mondják, olyan párt választunk nem tudatosan, aki hasonlít az ellenkező nemű szülőnkre.

Az én viszonyom papámmal nem volt felhőtlen gyerekként, biztos innen az ellenszenv.

Viszont én hasonlítok a férjem mamájára természetben és picit kinézetben is, érdekes.

Már házasok vagyunk, de karácsony táján tűnt fel, hogy mennyire hasonlít apám és a férjem (külsőre nem, max. a "mélységük").

Amikor a fürdőben voltam, hallottam, hogy apám beszél nem messze onnan. Kikiabáltam neki, erre bejött a férjem, hogy apám 10 perce elment, ő mindjárt végez a telefonbeszélgetéssel, mit szeretnék. Sikerült összekeverni a hangjukat.

Mindketten családszerető, békés, kiemelkedően szorgalmas emberek. Valamint mindkettő már vicces mértékben szétszórt - emiatt sokat lehet mosolyogni a bénázásokon :)

Apám nagyon törődő és figyelmes volt velem - férjem is ilyen.

Sőt - bár ez nem annyira tetszik - hajlamosak a papucs jellegű viselkedésre, szinte már kihasználhatóak, annyira. Férjemet próbálom trenírozni, hogy tanuljon meg nemet mondani, még nekem is, mert akarva-akaratlanul néha kihasználom.

Nálam nem volt tudatos, hanem így alakult. Először fel se tűnt a hasonlóság.

Mikor ismerkedtünk a párommal, kiderült, hogy fotózik hobbyszinten. Apukám is fotózott fiatal korában. Apukám egyke gyerek, párom is. Anyukám jegyezte meg, hogy apukámnak is pont ilyen béna kötött pulcsija volt legénykorában, mint a páromnak. :D Nagy magas maci mindkettő. Sötét haj, kegyetlenjó humorérzék. :D

Nekem is olyan pasi kell, mint a papád! XD

Viccet félretéve: nem számított tudatosan. Azonban vannak róla kutatások, felmérések, és pszichológiailag megmagyarázható, hogy tudat alatt olyan társat választunk, akiben látunk hasonlóságot a szüleinkkel/v. őt helyettesítő, gyerekként hozzánk közelállóval.

Én pedig hasonló karaktert keresek mint apám. Fiatalabb korában vagány, bulizós, igen fiatalon találkoztak anyummal, egy év után összeházasodtak, persze előzetes együttélés nélkül, (18-21 évesek voltak házasságkor) mindenki azt mondta egy éven belül elválnak...hát nem így lett, állítólag (szerintük) az ember már a kapcsolat elején érzi, hogy az illetővel le tudná élni az életét, pár év múlva gyereket vállaltak, nagyon jó apa, és amennyire meg tudom ítélni házastárs is, nem az a hagyományos típus, pl. sokszor ő főz, mosogat, és takarít is amit egyes hímsovíniszta egyének nem tesznek meg (pedig manapság a nő és a férfi is dolgozik napi 8 órát, így az ilyesmi is közös feladat kéne, hogy legyen, mert régen ok, hogy a nő csinálta, ő volt otthon háztartást vezetni, gyereket nevelni, a férfi pedig munkahelyen).... érdeklődési körünk is nagyon hasonló (pl. történelem).

23N