Vállalnál gyereket bizonytalan jövőképpel?
30 éves vagyok és már évek óta szeretnénk kisbabát a férjemmel, csak eddig mindig azt vártuk hátha jobb lesz az anyagi helyzetünk.
Nem lett, ugyanúgy albérletben lakunk, ráadásul az én "főnököm" nem akar bejelenteni (örüljek, hogy Bihar megyében egyáltalán dolgozhatok...), így viszont csak a 25 ezres GYES-t kapnám meg, párom fizetése pedig mindössze 65 ezer Ft.
Nem látok rá esélyt, hogy az elkövetkezendő években javuljon az anyagi helyzetünk, viszont rettentően szeretnénk már kisbabát.
Néha arra gondolok, ha a sok roma szüli ezerszámra a gyereket és felnőnek, akkor mi is meg fogunk élni valahogy.
Másrészről viszont nem szeretném, ha épp csak eltengődnénk hónapról-hónapra.
Mondják, hogy fogy a magyar, hát így nem csoda...
Van itt olyan, aki hasonló körülmények közt életet adott kisbabának?
Kíváncsi vagyok, más hogyan tud boldogulni ilyen helyzetben.
A szüleim ezt csinálták. És én is ezt fogom.
Hiába keresek most viszonylag jól, soha nem tudhatom, mikor megy tönkre például a cég, ahol dolgozom. Vagy mikor esik a fejemre egy tégla.
Szerintem felesleges várni. Pláne ismerek olyat, aki várt 40 éves koráig, egész jól álltak anyagilag, aztán megszült egy súlyosan fogyatékos gyereket. Mert ugye olyan idősen már nagy a kockázat.
Hát kell is most a pénz, hogy különféle speciális orvoshoz vigyék szerencsétlen gyereket.
Mire vársz? Szüld meg, ha nem jelent be a munkáltatód, akkor simán tudsz akár gyed mellett is dolgozni. Ha ügyes vagy és kitartó, nem lesz semmi gond.
Felelősségteljes vagy, az biztos.
De nem szabad az anyagi helyzet függvényévé tenni a családalapítást.
Az évek telnek, várunk lakásra, ki erre, ki arra, aztán azt vesszük észre, vmiről jóvátehetetlenül lemaradtunk. Sajnos, arra nincs garancia, hogy (anyagi) helyzetünk bármikor is jobb lesz.
De az biztos, egy kisgyerek -vagy akár nagy - szeretetét semmi nem pótolja. Egészen konkrétan: nem is hasonlítható, egyszerűen nem vethető össze semmivel.
Ezt majd tapasztalod, ha mégis, dacára mindennek, a baba mellett döntesz.
Azt tudom, hogy a szüleim biztos segítenének némileg anyagilag, de nem akarok tőlük függeni még felnőttként is.
ez olyan elszomorító.
Persze jobb híján muszáj leszünk.
20 évesen szültem a fiamat.Igaz férjnél voltam,de se lakásunk,se vagyonunk semmink nem volt.Volt mindkettőnknek munkája,de ennyi.
Mégis úgy voltunk vele,hogyha arra várunk,hogy mindenünk meglegyen akkor soha nem lesz gyerekünk,és ha már jön a baba akkor nem vetetem el.
Anyósoméknál laktunk fél évig.Addig bankról bankra rohangáltunk,hogy hitelt kaphassunk.Végül is vettünk vidéken egy rozoga kis házat olcsón(válóper miatt a bíró árulta áron alul) mi azt helyre hoztuk,és hárman éltünk ott 5 éven át.A gyerek soha nem éhezett,amire szüksége volt megkapta,mert az ember ilyenkor sok mindenről képes lemondani.Igaz nem mentünk külföldre nyaralni,és nem vásároltam a drága butikokban,de ezek nem is voltak akkor fontosak.Később a házunkat eladtunk,és vettük egy Pesthez közelebbi lakást..A fiúnk időközben iskolás lett,és ott sem nélkülözött semmit.Sőt! Mindig is figyeltem arra,hogy soha még véletlenül se szóljanak,hogy a fiam nem vitt gyümölcsnapra gyümölcsöt,vagy nem hozott tisztasági csomagot..
Ma 19 éves a fiam.Sok mindent történt a 19 év alatt,de ma a fiam Angliában tanul,és ma sem szenved semmiben hiányt.Pedig ég mindig nem vagyok gazdag ember..(mivel elváltunk,így most lakásom sincs,és albérletben élek)
De soha nem bántam meg,hogy a fiam megszületett..Ha csak az anyagi részét nézte volna,akkor ma 39 évesen gyermektelen nő lennék..
Tökéletes helyzet szerintem sosem lesz, amikor mindig minden stimmel, vagy csak nagyon keveseknek jön össze.
Szüleim is albérletben laktak amikor én születtem, sőt az öcsém is odaszületett, bár nekik volt bejelentett munkahelyük, de azért mi sem voltunk milliomosok. Inkább ismerjem a szüleimet életem 2/3-ban, és ne 60 évesek legyenek a gyerek ballagásán, még ha kicsit szűkölködve is élünk, de szeretetben.
Ha úgy érzed,hogy ebből a pénzből meg tudsz majd mindent adni a babának,akkor miért ne? Azzal viszont számolj, hogy nem csak kis ruhákra,pelenkára kell majd költeni, hanem esetlegesen tápszerre, gyógyszerre, vitaminokra. Mint írtad, nem szeretnéd azt, hogy napról napra tengődjetek,így viszont sajnos ez elég sanszos. Nem gondoltatok még arra, hogy az ország másik,jobb régiójában keressetek munkát és albit? Felénk Kom-Egom megyében pl. több a munkalehetőség,mert ugye sok gyár van itt, ahová szinte bárkit felvesznek,de nem csak gyárak természetesen. Előbb legyen egy biztos alapotok, mert az még hagyján,hogy nektek nélkülözni kellene,de a babát nem teheted ki egy ilyen helyzetnek! Nem akarlak ijesztgetni,de ne adj isten, ha esetleg nem lesz tejed,akkor tápszerrel kell őt táplálnod,az pedig nem olcsó mulatság... Vagy külföldi munkánk nem gondolkodtatok még?
A cigányokhoz életszínvonalát meg ne vedd alapul, mert meg lehet nézni,hogy azok a gyerekek hogyan nőnek fel,és mi lesz belőlük.
Igaz-igaz,hogy a luxusra nem kell várni na de 90ezerből hogy fogtok hárman megélni? Ha még ruhákat,babkocsit stb-t kaptok is,minden hónapban kell pelenka,kaja,ha úgy alakul akkor tápszer.. +a ti kajátok és egyéb háztartáshoz szükséges dolgok,rezsi,internet...
szerintme inkább nézelődj a hirdetéske között ,hogy kiket keresnek nagyon,és szerezz valami képesitést . Vagy költözzetek fel pestre,itt sincs sok meló de szinte biztos,hogy több mint hajdubiharban.
Ez nagyon kevés pénz lesz 3ótoknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!