Rossz egykének lenni?

Anyámnak eü okokból nem lehetett több gyereke. Viszont abban szerencsém volt, hogy mindkét unokatestvéremet (2 és 8 évvel idősebbek, ők is lányok) testvéremként szeretem, a viszonyunk is olyan.

Nekem is volt "kell tesó" időszakom, de inkább azért, mert akkoriban az osztálytársaknak születtek testvérei. Figyelemben nem kellett osztoznom - ez kezdetben jó volt, kamaszkortól terhes.

De az egykék megszokják, hogy nincs testvérük, így nincs is mihez viszonyítaniuk.

Most, felnőttként, pedig a két (más-más ágról) unokatestvérem pótolja a tesókat, teljes mértékben.

Amikor hajnali négykor vesegörccsel fetrengtem a nappali közepén, a várom túlsó végében lakó unokatesóm hívtam fel, a mentő eszembe se jutott. Ugrott, fél óra alatt itt volt értem és utána is naponta hurcolt vérvételre. Ezért is tartom testvéreimnek őket.

Akkor gondolom a lányod hasonló korú lehet, mint én. 13,5 éves lány vagyok, mióta az eszemet tudom testvérre vágyom. Féltestvérem és mostohatestvérem sincs, és már azon is elkezdtem gondolkodni, hogy fél-és-mostohatesónak is örülnék. De komolyan :D Bár ehhez a szüleimnek el kellene válnia, amit nem szeretnék. :)

Anyukámnak 2 öccse van, apu szintén egyke, mint én. Mind a ketten 3 gyereket szerettek volna. Elég későn ismerkedtek meg egymással, viszont hamar megházasodtak, és én is viszonylag korán [a házasságuk után picit kevesebb, mint másfél évvel] születtem.

Nem gondolták meg soha magukat gyerek ügyben, és nem is egészségügyi okok miatt nem lehetett testvérem. De most ez lényegtelen is :DD [amúgy apu még mindig felhánytorgatja anyunak, hogy miért nem lett rajtam kívül még gyerekük]

Mint ahogy mondják a többiek, mivel egyke vagyok, nem is tudom igazán, hogy mitől lettem megfosztva. Anyukám azt mondja, hogy ne sajnáljam, így több jutott nekem. Mégis minden nap arra gondolok, hogy milyen lenne, ha lenne testvérem.

Mondjuk az anyagi részeket nézve, tényleg jobb így. Nem kell osztoznom senkivel semmin, megkapom amiket akarok. Ha lenne tesóm, biztos nem így lenne, de szerintem nem lenne sokkal rosszabb :)

Ha egyedül akarok lenni, senki sem háborgat. De ha egyedül akarsz lenni, akkor azt amúgy is meglehet értetni másokkal, nem?

Én tudom, hogy már nem lesz tesóm [hacsak anyuék nem válnak el xD], és már nagyjából bele is nyugodtam, ezért most keresgélem a pozitív dolgokat az egykeségben :D

És most már nem is olyan szörnyű. Amíg kicsi voltam rengeteget unatkoztam. Főleg míg panelban laktunk [5 éves koromig]. Aztán mikor ide költözünk, kicsit jobb lett, mert a következő évben lett 2 kutyánk, és velük szórakoztam. :)

Aztán később már [8-9 éves korom körül] lett saját szobám, számítógépem, mobilom, elkezdtem olvasni, így nem is unatkoztam annyit már. De azért ez így nem jó..Egész nap gépezek, meg járkálok ki a macskákhoz és kutyákhoz...:P

Ha még teheted, fiatal vagy, van párod, és mindketten szeretnétek, akkor szerintem vállalj be még egy gyereket :)

13,5/L [márciusban 14]

[bocsi, hogy hosszú lett, ja és tömören válaszolva: IGEN, szerintem ROSSZ egykének lenni]

Lehet, későn szólok bele, de egykeként kötelességemnek érzem a válaszadást.:D Én is 13 vagyok, mint az utolsó előtti hozzászóló (illetve ő már 14, de mikor a kommentet írta, még annyi volt). Az én véleményem nem egyezik meg az övével. Szerintem jó egykének lenni, mert így mindig én vagyok központban, anyagiakat nézve nem kell osztozkodnom senkivel, továbbá van lehetőségem az egyedüllétre. Ha dumálni/baromkodni akarok, lemegyek a haverokkal, nem kell ahhoz tesó. Meg egyébként is minden szülő szíve húz valamelyik gyerekéhez (ezt kár tagadni, mert még itt, GYK-n is sokan igazolták), még ha nem is mutatja ki. Ha egyke vagy, nem kell amiatt aggódnod, hogy esetleg te vagy az utolsó a szüleid fontossági sorrendjének listáján.:D

Szóval én nem érzem hátrányát, de ahány ember, annyi vélemény.