Valaki segítsen. Hogyan legyek MagánTanuló ÍGY? Mit csináljak? Mit javasol egy értelmesebb Egyed? Az Igazgató, ahova szeretnék járni, INDOKKAL tesz MagánTanulóvá, de nyomóssal csak!

a nevem: irén. nagyon lelombozva érzem magam, mert mostmár nem is "tudom", hogy mihez legyen kedvem, de van, hogy "tudom", hogy mihez nincs. minden pesszimista elég okos ahhoz, hogy "tudjon" pesszimistának lenni. én is kábé ilyen szinten vagyok. racionálisnak érzem magam, hogy ne sajnáltassam, szóval ez csak tényszerű közlés:

tavaly sokat hiányoztam az iskolából, habár félévkor 4 egész fölötti átlagom lett, de évvégén megbuktam, mert elkedvtelenedtem iskolába járni, és nem voltak jegyeim, így automatikusan megbuktam. elég baj ez nekem, mert mostmár az ismétlés nagyon zavar, aggasztó. nincs kedvem iskolába járni. mostanra már a harmadik intézménybe járok, mert sehol sem találom a helyem, és a mostani iskolám előtt gimnáziumba jártam, de most átmentem szakközépiskolába, de hiába könnyű nem bírom. nem szeretem. minden bajom van, ha suliba "kell" mennem. most is kiírattam magam eme hétre az orvosnál, és inkább beteg lennék, mint iskolába egészségesen járjak, habár tisztában vagyok vele, hogy az iskolaundor is lehet egyfajta betegség->lelki betegség. amikor órán vagyok, mindig nincs ott a figyelmem, nem is érdekel, nagyon unom magam, mert rosszul érzem magam, ezért próbálok közömbösnek mutatkozni, viszont mivel ez már megszokott érzésem, mert tavaly is ez volt a helyzet, így már csak unott bírok lenni. mindig arra gondolok, hogy: bár ne lennék ott. inkáb haszontalankodnék, mint ott lennék. nem bírom elviselni. minden tanárban megtaláltam már a nekem nem tetszéseit, már úgy nézek rájuk, mint ellenségeimre, akikhez nem szólok, hogy idegesítsem is őket. ha kérdeznek, akkor minimálisan röviden felelek. utálom azt a tanárt, amelyik átvett, ő is olyan értetlen, mert megértőséget hangsúlyozva lázad. komolyan "mondom" túl tipikus az én természetemnek. ha nem lenne iszonyatérzésem az iskolától, akkor csak a történelem tanár miatt utálnék oda járni. persze, itt most mindenki gondolhatja, hogy elfogult vagyok, amit már jeleztem, de eme két személyt sorolom fel, mint nekem nem megfelelők. ha direktes lennék, akkor osztályfőnököm róla való tőlem iránta érzett utálatérzésemről írnék, de nem. az osztálytársaim pedig nagyon rendesek, és látják, hogy nekem nem érdekem az, hogy velük rosszba legyek, és mindig a folyosón ők szólítanak meg, de kedvesek és jóhiszemmel vannak irántam. egy hétig jártam eddig, mert ezen a héten nem voltam. érzem, hogy akármilyen iskolába lennék nincs meg a lelki egyensúlyom, hogy véghez vigyem, csak ha magántanuló leszek. de nem "tudom", hogy hogyan legyek, és akkor egy gimnáziumba "kéne" átmennem, mert szakközépiskolában nem lehet róla szó, mert ott szakmai tantárgyak vannak, de ha átkéretem magam valamilyen intézménybe, akkor csak akkor fogok bele, ha magántanulónak átfogadnak. most minden olvasó azt gondolhatja, hogy ez nem olyan trauma lehet, hogy nem bírok megmaradni sehol, de sajnos így van. ha tanulok, akkor nagyon "kell" tanulnom, kényszeres tanulnom, mert nem szeretek. eddig nem szereztem rossz jegyeket, szóval nem ez a baj. ismétlek is, így magántanulónak valamelyik intézmény befogadhatna, de attól tartok, hogy nincs "kellő" indokom magántanulónak lennem. talán el "kéne" mennem pszichológushoz?

nincsenek mentális zavaraim, ezt gondolom, viszont hogy nem szeretek iskolába járni, ez kihat rám. nem mentális zavar, hanem befolyásol. "tudok" róla, hogy ez kihat rám, és igyekezek tenni ellene, de mivel ennek tudatában vagyok, ezért tenni is erőlködés. már volt rá egy évem-mivel tavaly félévtől kezdődött nálam ez az egész, hogy kiheverjem, de nem ment. nem fiúzok vagy ilyesmi, hogy ez lenne a baj. inkább unatkozom, inkább bármi, de ne suli. a szabadság korlátok nélküli gát, erre is rájöttem, szóval nem szabad, csak az iskolától mentes akarok lenni. a suli, mint intézmény, mint közösség, mint minden, ez a bajom. most felőlem az oldalt olvasóak gondolhatnak hipochondernek is. megjegyzem: érzem, hogy hogyha most nem váltok intézményt, akkor megint megbukok, talán nem hiányzás miatt, de meg fogok bukni. ezt az ilyenek nem érthetik, mint akik itt olvassák az oldalt, hogy miért írom ezt, mert lehet ez a kétségbeesésem miatt is kigondolt végkövetkezmény majd évvégére, de nem így van. nem akarok csalódást okozni senkinek, de ha idén megbukok, akkor nem fogok kitanulni, mert attól fogva fizetős lesz minden, az is, hogy isibe járhassak, és az érettségi is. májusban 18 éves leszek, és akkor majd fel fogok hagyni a sulival, ha ez így megy tovább. most 10-es vagyok, mert megbuktam. plusz jártam még valamikor nulladik évfolyamot is; amolyan előkészítőt. ennyit akartam. valaki tanácsoljon valamit, de előre megírom: szerezhetek jó jegyeket, mert amúgy nem vagyok egy tipikus buta lányzó, de akkor sem lesz jó kedvem, évvégén attól még megbukhatok, mert nem vagyok biztos benne, hogy mindig bejárnék. ennyi az egész. agyalágyultak ne jöjjenek a megértőség szándékával, van elég önismeretem, hogy megértsem magam. ez az indok az igazgatónak édeskevés. ennyit a lényeg. akinek meg nem volt türelme ezt végig olvasni, legyen annyiban önmegtartóztatással, hogy ne tanácsoljon, ha csak a részletekbe bocsájtkozott bele. bár igaz, ez nem a böjt helye a gyakorikérdések oltárán. szóval ennyi a lényeg, tehát valaki adjon valami hasznosíthatót, mert eddig sem kaptam érdemleges választ innen->igen, lehetnek előítéleteim, a csalódott emberek mindig ebbe a hibába esnek, de az okulásuk motiválja őket.. engem például erre, hogy ezt megemlítsem, hogy csak hozzá(m)értőek tanácsoljanak, de kemény kritikát is elfogadok, de az meggondolt legyen. (ja, ezt azért írtam a végére, hogy mindenki beláthatja, hogy van (ön)fegyelmem.)

U.i.: hogy ezt mi válthatta ki, hogy a sulihoz így viszonyulok? szerintem magam, nem ért trauma, de ahogy növök-valamennyire okosodok-elkedvtelenedtem. ez nem beképzelt-ség. sosem voltam nagy emberbarát, nem is nagyon igénylem mások társaságát, mert van 3 olyan személy, akik nekem elegek, szóval elzárkózódó nem vagyok.