Valaki segítsen. Hogyan legyek MagánTanuló ÍGY? Mit csináljak? Mit javasol egy értelmesebb Egyed? Az Igazgató, ahova szeretnék járni, INDOKKAL tesz MagánTanulóvá, de nyomóssal csak!
a nevem: irén. nagyon lelombozva érzem magam, mert mostmár nem is "tudom", hogy mihez legyen kedvem, de van, hogy "tudom", hogy mihez nincs. minden pesszimista elég okos ahhoz, hogy "tudjon" pesszimistának lenni. én is kábé ilyen szinten vagyok. racionálisnak érzem magam, hogy ne sajnáltassam, szóval ez csak tényszerű közlés:
tavaly sokat hiányoztam az iskolából, habár félévkor 4 egész fölötti átlagom lett, de évvégén megbuktam, mert elkedvtelenedtem iskolába járni, és nem voltak jegyeim, így automatikusan megbuktam. elég baj ez nekem, mert mostmár az ismétlés nagyon zavar, aggasztó. nincs kedvem iskolába járni. mostanra már a harmadik intézménybe járok, mert sehol sem találom a helyem, és a mostani iskolám előtt gimnáziumba jártam, de most átmentem szakközépiskolába, de hiába könnyű nem bírom. nem szeretem. minden bajom van, ha suliba "kell" mennem. most is kiírattam magam eme hétre az orvosnál, és inkább beteg lennék, mint iskolába egészségesen járjak, habár tisztában vagyok vele, hogy az iskolaundor is lehet egyfajta betegség->lelki betegség. amikor órán vagyok, mindig nincs ott a figyelmem, nem is érdekel, nagyon unom magam, mert rosszul érzem magam, ezért próbálok közömbösnek mutatkozni, viszont mivel ez már megszokott érzésem, mert tavaly is ez volt a helyzet, így már csak unott bírok lenni. mindig arra gondolok, hogy: bár ne lennék ott. inkáb haszontalankodnék, mint ott lennék. nem bírom elviselni. minden tanárban megtaláltam már a nekem nem tetszéseit, már úgy nézek rájuk, mint ellenségeimre, akikhez nem szólok, hogy idegesítsem is őket. ha kérdeznek, akkor minimálisan röviden felelek. utálom azt a tanárt, amelyik átvett, ő is olyan értetlen, mert megértőséget hangsúlyozva lázad. komolyan "mondom" túl tipikus az én természetemnek. ha nem lenne iszonyatérzésem az iskolától, akkor csak a történelem tanár miatt utálnék oda járni. persze, itt most mindenki gondolhatja, hogy elfogult vagyok, amit már jeleztem, de eme két személyt sorolom fel, mint nekem nem megfelelők. ha direktes lennék, akkor osztályfőnököm róla való tőlem iránta érzett utálatérzésemről írnék, de nem. az osztálytársaim pedig nagyon rendesek, és látják, hogy nekem nem érdekem az, hogy velük rosszba legyek, és mindig a folyosón ők szólítanak meg, de kedvesek és jóhiszemmel vannak irántam. egy hétig jártam eddig, mert ezen a héten nem voltam. érzem, hogy akármilyen iskolába lennék nincs meg a lelki egyensúlyom, hogy véghez vigyem, csak ha magántanuló leszek. de nem "tudom", hogy hogyan legyek, és akkor egy gimnáziumba "kéne" átmennem, mert szakközépiskolában nem lehet róla szó, mert ott szakmai tantárgyak vannak, de ha átkéretem magam valamilyen intézménybe, akkor csak akkor fogok bele, ha magántanulónak átfogadnak. most minden olvasó azt gondolhatja, hogy ez nem olyan trauma lehet, hogy nem bírok megmaradni sehol, de sajnos így van. ha tanulok, akkor nagyon "kell" tanulnom, kényszeres tanulnom, mert nem szeretek. eddig nem szereztem rossz jegyeket, szóval nem ez a baj. ismétlek is, így magántanulónak valamelyik intézmény befogadhatna, de attól tartok, hogy nincs "kellő" indokom magántanulónak lennem. talán el "kéne" mennem pszichológushoz?
nincsenek mentális zavaraim, ezt gondolom, viszont hogy nem szeretek iskolába járni, ez kihat rám. nem mentális zavar, hanem befolyásol. "tudok" róla, hogy ez kihat rám, és igyekezek tenni ellene, de mivel ennek tudatában vagyok, ezért tenni is erőlködés. már volt rá egy évem-mivel tavaly félévtől kezdődött nálam ez az egész, hogy kiheverjem, de nem ment. nem fiúzok vagy ilyesmi, hogy ez lenne a baj. inkább unatkozom, inkább bármi, de ne suli. a szabadság korlátok nélküli gát, erre is rájöttem, szóval nem szabad, csak az iskolától mentes akarok lenni. a suli, mint intézmény, mint közösség, mint minden, ez a bajom. most felőlem az oldalt olvasóak gondolhatnak hipochondernek is. megjegyzem: érzem, hogy hogyha most nem váltok intézményt, akkor megint megbukok, talán nem hiányzás miatt, de meg fogok bukni. ezt az ilyenek nem érthetik, mint akik itt olvassák az oldalt, hogy miért írom ezt, mert lehet ez a kétségbeesésem miatt is kigondolt végkövetkezmény majd évvégére, de nem így van. nem akarok csalódást okozni senkinek, de ha idén megbukok, akkor nem fogok kitanulni, mert attól fogva fizetős lesz minden, az is, hogy isibe járhassak, és az érettségi is. májusban 18 éves leszek, és akkor majd fel fogok hagyni a sulival, ha ez így megy tovább. most 10-es vagyok, mert megbuktam. plusz jártam még valamikor nulladik évfolyamot is; amolyan előkészítőt. ennyit akartam. valaki tanácsoljon valamit, de előre megírom: szerezhetek jó jegyeket, mert amúgy nem vagyok egy tipikus buta lányzó, de akkor sem lesz jó kedvem, évvégén attól még megbukhatok, mert nem vagyok biztos benne, hogy mindig bejárnék. ennyi az egész. agyalágyultak ne jöjjenek a megértőség szándékával, van elég önismeretem, hogy megértsem magam. ez az indok az igazgatónak édeskevés. ennyit a lényeg. akinek meg nem volt türelme ezt végig olvasni, legyen annyiban önmegtartóztatással, hogy ne tanácsoljon, ha csak a részletekbe bocsájtkozott bele. bár igaz, ez nem a böjt helye a gyakorikérdések oltárán. szóval ennyi a lényeg, tehát valaki adjon valami hasznosíthatót, mert eddig sem kaptam érdemleges választ innen->igen, lehetnek előítéleteim, a csalódott emberek mindig ebbe a hibába esnek, de az okulásuk motiválja őket.. engem például erre, hogy ezt megemlítsem, hogy csak hozzá(m)értőek tanácsoljanak, de kemény kritikát is elfogadok, de az meggondolt legyen. (ja, ezt azért írtam a végére, hogy mindenki beláthatja, hogy van (ön)fegyelmem.)
U.i.: hogy ezt mi válthatta ki, hogy a sulihoz így viszonyulok? szerintem magam, nem ért trauma, de ahogy növök-valamennyire okosodok-elkedvtelenedtem. ez nem beképzelt-ség. sosem voltam nagy emberbarát, nem is nagyon igénylem mások társaságát, mert van 3 olyan személy, akik nekem elegek, szóval elzárkózódó nem vagyok.
agyalágyultak ne jöjjenek a megértőség szándékával, van elég önismeretem, hogy megértsem magam
ezt az ilyenek nem érthetik, mint akik itt olvassák az oldalt,
Az elozoeket te irtad. Mit is akarsz valojaban???
Hát te nagyon bunkó vagy, kérdező. Végigszenvedtem a kis irományodat, erre leoltasz.
Nem csoda, hogy képtelen vagy a normális életre. Akik kedvesen közelednek hozzád, azokkal is így viselkedsz?
Nézz már magadba!!
Figyelj, csajszi, ez az írás BRUTÁLIS. Kemény kritikát is elfogadsz, hát akkor tessék. Itt és így megmondom a virtuális szemedbe. Honnan szedsz te ilyen szavakat, hogy iszonyatérzés meg hatásos válasz? Annyira pátoszos vagy végig, hogy az már elviselhetetlen. A középkori trubadúrok zsebkendővel törölték volna fel utánad a nyálat (oké, nem írok ilyen, mert irodalomórán se voltál ott).
Aztán meg mi az, hogy teljesen normális szavakat idézőjelbe teszel, mint pl a "tudom" és a "kell"? Mi jár ilyenkor a fejedben? Ez nagyon ijesztő!
Az írásod árulkodik rólad, Irénke! Itt valami nagyon nincs rendben a fejedben vagy a lelkedben, de az is lehet, hogy egyikben se. Többek közt ezért se tudsz iskolába járni, ugyanis elárulom neked, hogy a korodbeli fiatalok 99 %-a utálja az iskolát, de nem 99 % ilyen problémás, mint te, hogy már sehogyse jó neked. Valahogy azért túléli mindegyik fiatal, ha nem is fényesen, de küzdelemmel.
Szóval hozd rendbe az agyad valahogy, mert ordít rólad az írásod, pedig egyik válaszoló se pszichológus, mégis feltűnt mindenkinek. Ha pszichiáter kell, akkor menj oda, de elárulok egy titkot: nem feltétlenül a gyógyszerek fogják megoldani a problémádat, hanem elsősorban a te akaratod és elhatározásod. Reméljük, nincs nagy bajod. Jobbulást!
25/L
ha van rá elég pénzed, fogadj magántanárokat
ha nincs menj pszichológushoz, és kérj papírt arról hogy pl nem szereted a diáktársaid társaságát, mert lehúznak, vagy bármi ami miatt magántanuló lehetnél.. (tudom h ez nem igaz..de ha ezt így előadod neki a dühöngőben kötsz ki, vagy nem, de nekem depreszívnek tűnik...
bár én sem bírom a sulit, mondjuk nem ezért, hanem hasonló realizmus miatt ( http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek.. ) valami ilyesmi XD.)
de am megértelek, és sztem amúgy nem kéne neked pszichológus..csakhát másképp nem tudom ki igazolhatná hogy magántanuló légy..de nézz utána google-n is hátha lesz valami...
am a tanárok karaktere mindig hasonló marad, hacsak nem olyanokat fogadsz aki neked tetszik..de sztem ez inkább már pénz kérdése megintcsak.. és tanulnod úgy is muszály lesz..bár vannak olyan tanárok akik megszerettethetik veled, de az ritka mint a fehérholló..
nos, aranyos lány vagy te, aki azt gondolta, hogy kemény kritikát írt. édes.-erre csak ilyen primitíven felelek, de nekem már nem újdonság ilyet kapnom, te gondold meg, hogy mit írsz, még ha az indulatod is vezet erre. ha azt írod a végén, hogy én magam vagyok a megoldás, akkor valószínűleg okulás útján fogok önmegismert-de inkább így fogalmazok-önfelismert lenni.
másrészt: rájöttem, hogy nem jó az, ha pszochológushoz megyek, mert faluban lakom, és anya hülyének nézne, én pedig ezt a traumát is nem akarom neki. ő mindent túldramatizál.
majd írok e-mailt annak, aki elsőnek segítőkész volt velem. viszont nem lakom budapesten, hanem attól 144km-re. koli ott van vagy valami? ez sem lenne a legjobb megoldás.
még valakinek írtam, hogy válaszolok arra, hogy milyen célom van, hogy mit szeretnék kezdeni az életben: óvónő akarok lenni.
még a "tudom" megmagyarázása: mert nem tárgyi tudás kérdése, vagyis nem felvett betanult tudásról van szó. ha önmegismerük magunk, akkor nem tudjuk magunk. ennyi a lényeg.
"kell": nincs kell, csak erkölcsi kényszer és szükségállapot.
hogy nem akarok majd dolgozni? nos, szeretnék, ha már egyszer majd kitanulok, azért akarok óvónő lenni. csak ezen az oldalon célorientált vagyok, mert választ szeretnék, és ezért vagyok ilyen cél(om)ravezető. különben már említettem, hogy normális vagyok. ha valaki kérdezi, hogy mennyi az idő, megfelelem neki, ha tehetem, ha pedig nem, akkor mondom: nincs nálam óra vagy nem "tudom", de persze (ind)okolva.
aki pszichológushoz jár, róla azt gondolják, hogy hülye. falun főleg meg rólam MINDENKI azt gondolná. megjegyzem: rólam nem gondolnak rosszat, sem itt sem az iskolákban. a hiányzásaimon vannak fennakadva, de én akkor nem vagyok ott. itt sem "kell" eltúlozni, hogy: (a)milyen vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!