Valaki segítsen. Hogyan legyek MagánTanuló ÍGY? Mit csináljak? Mit javasol egy értelmesebb Egyed? Az Igazgató, ahova szeretnék járni, INDOKKAL tesz MagánTanulóvá, de nyomóssal csak!
a nevem: irén. nagyon lelombozva érzem magam, mert mostmár nem is "tudom", hogy mihez legyen kedvem, de van, hogy "tudom", hogy mihez nincs. minden pesszimista elég okos ahhoz, hogy "tudjon" pesszimistának lenni. én is kábé ilyen szinten vagyok. racionálisnak érzem magam, hogy ne sajnáltassam, szóval ez csak tényszerű közlés:
tavaly sokat hiányoztam az iskolából, habár félévkor 4 egész fölötti átlagom lett, de évvégén megbuktam, mert elkedvtelenedtem iskolába járni, és nem voltak jegyeim, így automatikusan megbuktam. elég baj ez nekem, mert mostmár az ismétlés nagyon zavar, aggasztó. nincs kedvem iskolába járni. mostanra már a harmadik intézménybe járok, mert sehol sem találom a helyem, és a mostani iskolám előtt gimnáziumba jártam, de most átmentem szakközépiskolába, de hiába könnyű nem bírom. nem szeretem. minden bajom van, ha suliba "kell" mennem. most is kiírattam magam eme hétre az orvosnál, és inkább beteg lennék, mint iskolába egészségesen járjak, habár tisztában vagyok vele, hogy az iskolaundor is lehet egyfajta betegség->lelki betegség. amikor órán vagyok, mindig nincs ott a figyelmem, nem is érdekel, nagyon unom magam, mert rosszul érzem magam, ezért próbálok közömbösnek mutatkozni, viszont mivel ez már megszokott érzésem, mert tavaly is ez volt a helyzet, így már csak unott bírok lenni. mindig arra gondolok, hogy: bár ne lennék ott. inkáb haszontalankodnék, mint ott lennék. nem bírom elviselni. minden tanárban megtaláltam már a nekem nem tetszéseit, már úgy nézek rájuk, mint ellenségeimre, akikhez nem szólok, hogy idegesítsem is őket. ha kérdeznek, akkor minimálisan röviden felelek. utálom azt a tanárt, amelyik átvett, ő is olyan értetlen, mert megértőséget hangsúlyozva lázad. komolyan "mondom" túl tipikus az én természetemnek. ha nem lenne iszonyatérzésem az iskolától, akkor csak a történelem tanár miatt utálnék oda járni. persze, itt most mindenki gondolhatja, hogy elfogult vagyok, amit már jeleztem, de eme két személyt sorolom fel, mint nekem nem megfelelők. ha direktes lennék, akkor osztályfőnököm róla való tőlem iránta érzett utálatérzésemről írnék, de nem. az osztálytársaim pedig nagyon rendesek, és látják, hogy nekem nem érdekem az, hogy velük rosszba legyek, és mindig a folyosón ők szólítanak meg, de kedvesek és jóhiszemmel vannak irántam. egy hétig jártam eddig, mert ezen a héten nem voltam. érzem, hogy akármilyen iskolába lennék nincs meg a lelki egyensúlyom, hogy véghez vigyem, csak ha magántanuló leszek. de nem "tudom", hogy hogyan legyek, és akkor egy gimnáziumba "kéne" átmennem, mert szakközépiskolában nem lehet róla szó, mert ott szakmai tantárgyak vannak, de ha átkéretem magam valamilyen intézménybe, akkor csak akkor fogok bele, ha magántanulónak átfogadnak. most minden olvasó azt gondolhatja, hogy ez nem olyan trauma lehet, hogy nem bírok megmaradni sehol, de sajnos így van. ha tanulok, akkor nagyon "kell" tanulnom, kényszeres tanulnom, mert nem szeretek. eddig nem szereztem rossz jegyeket, szóval nem ez a baj. ismétlek is, így magántanulónak valamelyik intézmény befogadhatna, de attól tartok, hogy nincs "kellő" indokom magántanulónak lennem. talán el "kéne" mennem pszichológushoz?
nincsenek mentális zavaraim, ezt gondolom, viszont hogy nem szeretek iskolába járni, ez kihat rám. nem mentális zavar, hanem befolyásol. "tudok" róla, hogy ez kihat rám, és igyekezek tenni ellene, de mivel ennek tudatában vagyok, ezért tenni is erőlködés. már volt rá egy évem-mivel tavaly félévtől kezdődött nálam ez az egész, hogy kiheverjem, de nem ment. nem fiúzok vagy ilyesmi, hogy ez lenne a baj. inkább unatkozom, inkább bármi, de ne suli. a szabadság korlátok nélküli gát, erre is rájöttem, szóval nem szabad, csak az iskolától mentes akarok lenni. a suli, mint intézmény, mint közösség, mint minden, ez a bajom. most felőlem az oldalt olvasóak gondolhatnak hipochondernek is. megjegyzem: érzem, hogy hogyha most nem váltok intézményt, akkor megint megbukok, talán nem hiányzás miatt, de meg fogok bukni. ezt az ilyenek nem érthetik, mint akik itt olvassák az oldalt, hogy miért írom ezt, mert lehet ez a kétségbeesésem miatt is kigondolt végkövetkezmény majd évvégére, de nem így van. nem akarok csalódást okozni senkinek, de ha idén megbukok, akkor nem fogok kitanulni, mert attól fogva fizetős lesz minden, az is, hogy isibe járhassak, és az érettségi is. májusban 18 éves leszek, és akkor majd fel fogok hagyni a sulival, ha ez így megy tovább. most 10-es vagyok, mert megbuktam. plusz jártam még valamikor nulladik évfolyamot is; amolyan előkészítőt. ennyit akartam. valaki tanácsoljon valamit, de előre megírom: szerezhetek jó jegyeket, mert amúgy nem vagyok egy tipikus buta lányzó, de akkor sem lesz jó kedvem, évvégén attól még megbukhatok, mert nem vagyok biztos benne, hogy mindig bejárnék. ennyi az egész. agyalágyultak ne jöjjenek a megértőség szándékával, van elég önismeretem, hogy megértsem magam. ez az indok az igazgatónak édeskevés. ennyit a lényeg. akinek meg nem volt türelme ezt végig olvasni, legyen annyiban önmegtartóztatással, hogy ne tanácsoljon, ha csak a részletekbe bocsájtkozott bele. bár igaz, ez nem a böjt helye a gyakorikérdések oltárán. szóval ennyi a lényeg, tehát valaki adjon valami hasznosíthatót, mert eddig sem kaptam érdemleges választ innen->igen, lehetnek előítéleteim, a csalódott emberek mindig ebbe a hibába esnek, de az okulásuk motiválja őket.. engem például erre, hogy ezt megemlítsem, hogy csak hozzá(m)értőek tanácsoljanak, de kemény kritikát is elfogadok, de az meggondolt legyen. (ja, ezt azért írtam a végére, hogy mindenki beláthatja, hogy van (ön)fegyelmem.)
U.i.: hogy ezt mi válthatta ki, hogy a sulihoz így viszonyulok? szerintem magam, nem ért trauma, de ahogy növök-valamennyire okosodok-elkedvtelenedtem. ez nem beképzelt-ség. sosem voltam nagy emberbarát, nem is nagyon igénylem mások társaságát, mert van 3 olyan személy, akik nekem elegek, szóval elzárkózódó nem vagyok.
válasza:"májusban 18 éves leszek, és akkor majd fel fogok hagyni a sulival, ha ez így megy tovább. most 10-es vagyok, mert megbuktam"
Már hogy lennél ovónő a középsulit se tudod elvégezni 18 éves korodra.
válasza:Helló kérdező!
Egyszerűen a modorod szörnyű. Teljesen tévesen gondolkodsz a világról, és arrogánsan belefogalmazod... belefogalmazod? Belehányod a kérdésbe, hogy milyen válaszírók kíméljenek. Kérdezel valamit, de azt várod, hogy mindenki azt mondja, amit hallani akarsz.
Hatalmas tévhitekben élsz, és az egész gondolkodásmódod nagyon rossz. Lehet azért, mert faluban élsz, és más ingerek érnek, de semmit sem teszel azért, hogy az életszínvonaladon változtass. Pszichológus tudna rajtad segíteni, javítani egy picit, bár ebből 100%-osan nem hiszem, hogy fel lehet jönni, de lendítene rajtad. Viszont Te, azért nem mégy el, mert attól félsz, anyukád hülyének nézne. Így hogy akarsz diplomás óvónő lenni? Egy diplomás, magas szintű problémamegoldó- és gondolkodóképességű ember nem így gondolkodik. Ez lehet egy cseppet édesanyád hibája is, hogy itt tartasz, mindenesetre szülőként én már régen megoldás után kerestem volna, nem hogy még szerencsétlen lányomat hülyének nézzem.
Ebből következtetni lehet, hogy nem jó a kapcsolatod a szüleiddel. Nem beszéltek sokat, nem érnek az otthoni környezetben olyan ingerek, amik az énedet pozitívan fejleszthetné, fejleszthette volna. Ebből segítség nélkül nem fogsz tudni kijönni, ebbe jobb, ha most beletörődsz. Megoldás után kell nézned, első körben pszichológus mindenképpen.
Nem állapot az, hogy nem jársz közösségbe, talán ez is egy hatalmas nagy gond az életedben, a rossz szocializálódás. Nem vagy birtokában azoknak a módszereknek, viselkedésformáknak, amik a közösséggel való együttműködésben segítenének téged. Írod, hogy a tanáraid utálnak, te is utálod a tanáraidat. Ilyen hozzáállással semmire sem fogod vinni. Szörnyű, hogy 10-edikes vagy 18 évesen. Anyukád pedig egy felelőtlen, hogy hagyott így elveszni. És most kezdj el velem vitatkozni, hogy milyen jogon merek én ilyet mondani neked. Kimondom, mert kérdeztél. Milyen szülő az, akinek egy ilyen szinten rosszul szocializálódott gyereke nem mer segítséget kérni szakembertől, mert félő, hogy a szülő hülyének nézné a gyerekét?
Nézd, az mindenképpen pozitív dolog, hogy legalább felnéztél ide, és írtál egy ilyen zagyva kérdést. Mondhatjuk úgy, ez volt a 0. lépés. Az első lépés szakember, és megfelelő iskola keresése, ha a jelenlegi befuccsolt. Iskolába kell járnod. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondjam, de ne nagyon éld bele magad, hogy óvónő leszel. Ilyen szintű téves gondolkodásmód mellett nem lehetséges, hogy diplomás végzettséggel, szakember címszó alatt te kicsi gyerekekkel foglalkozz, és megtanítsd őket az alapvető közösségben való viselkedéskultúrára.
Tehát nézd, nézzük kívülről a dolgokat. El tudod képzelni azt, hogy egy átlagos család átlagos életszínvonal mellett elviszi a pici gyermeküket az óvodába. Szóba kerülne, hogy az óvónőnek milyen volt az életpályája. Megdöbbennének, ha olyat mondanál, hogy 18 évesen 3-adjára jártad a 10. osztályt, és féléveket hiányoztál a közoktatásból, ami miatt automatikusan évismétlésre köteleztek. Arról nem beszélve, hogy az íráskészséged is erősen alulmaradott.
Nagyon nagy fejlődésre lesz szükséged ahhoz, hogy egyáltalán dolgozni tudj majd. Nem óvónőként. Nézd, mi a jobb? Tévhitekben élni, és hiú ábrándokat kergetve „én óvónő leszek”, közben pedig mindenki látja kívülről, hoyg ilyen idegrendszerrel ez nem lehetséges? Vagy pedig most már a sok rossz közül a kevésbé rosszat választva nyögvenyelősen befejezed a középiskolát, elvégzel valami OKJ-s szakképzést, és állást találva éled egyszerű emberként a mindennapjaidat. Inkább erre kellene ráhajtanod, mert ha így folytatod, azon fogod kapni magad, hogy 25 éves vagy 8 általánossal, és maximum takarítónőnek (hacsak nem annak sem) vesznek fel, és úgy érzed majd, az életed zátonyra futott.
Térj magadhoz, és ne szégyellj segítséget kérni. Mérd fel a személyiségedet, és lásd be a dolgokat.
Nézd, én szántam rád 15 percet, hogy megírjam ezt a nyamvad választ, remélve, hogy nem kamu a kérdés, mert már komikus, amilyen reakcióid voltak. Nem sajnáltam rád 4100 karaktert, pedig késő van, és holnap reggel korán kelve megyek DOLGOZNI. Szívleld meg amit most írtam, és ne merj nekem esni.
Üdv.
rendes tőled. segítséget kértem. ez semmi. tesztelj, hogy mennyire milyen (jó) a személyiségem, aztán pedig véleményt lehet formálnod neked is, ki utolsónak válaszoltál. este van, ne nekem hántorgasd, hogy munkázol, de gratulálok pedig.
legyen-e benem rossz szándék? kábé mindenki hülyének néz. itt biztosan. most én kérdezek: az ember kibontakozzon, vagy megváltoztatva megfeleljen a társadalomnak, de ne érezze: önmaga? nem érted, hogy suliban rosszul érzem magan, és hogy nem szeretnék ott lenni? nem érted, hogy hogyha megváltoztatnának is ez lenne?
rosszul szocializálódott ember pedig.. aki trágár szavakat használ. erről ennyit. én nem szólok inkább semmit. :-(
válasza: válasza:Jaj hogy valaki enyire ne ismerje saját magát 17 évesen....
Az autizmus tényleg lehetséges, aspenger szindromád lehet ez nem kifogás egyszerű tény bolond vagy sose fognak elfogadi.
válasza:Az első válaszoló vagyok.
Ugye tudjátok, hogy mekkora köcsögök vagytok?! Most azért, mert ő nem a nektek tetsző írásmódban írt, azért nem kell elkezdeni őt lehülyézni, meg gyp-sezni, mert neki is vannak érzései. Ő is ember! Képzeljétek el, hogy én egy csajszi vagyok, aki ugyanúgy megbukott, mint a kedves kérdező. A régi iskolám nagyon vacak volt és nem fogok magyarázkodni, de megbuktam ott... Tavaly iskolát váltottam és ismét 9.-ből kezdtem a tanulást. Majdnem, hogy mindenből 5-ős voltam. Most ha azzal jöttök, hogy azért, mert ismételtem, akkor íme...: a 10. osztályt először járom nem buktam és most is majdnem mindenből 5-ös vagyok és semmiből sem buktam. Szerintem jó lenne ha leállnátok, ugyanis, ti sem vagytok jobbak a kérdezőnél! Az, aki egy ismeretlen embert le fogyatékosoz, az sem teljesen tiszta elméjű ember. Abból, hogy ő hogyan ír, te nem tudod megállapítani a személyiségét, hacsak nem vagy grafológus... Na de hanem vagy az, akkor pofa sunyiba, nem kötelező válaszolgatni.
válasza: válasza:nagyon tévedsz első válaszoló!
A stílusból, a mondatszerkesztésből az intelligenciára és iskolázottságra abszolút lehet következtetni.
Te intelligens vagy. Az, hogy az előző sulidban valami nem volt jó, és emiatt megbuktál... mással is előfordult. De képes voltál (voltál elég intelligens) ezen változtatni, az új helyen beilleszkedni, megfelelni az elvárásoknak, és normális életet élni (jó tanulással).
A kérdezővel az a probléma, hogy (amennyiben a kérdés nem kamu, és nem egy idiót@ szórakozik itt velünk), hogy már a mondatszerkesztésből, a stílusból süt, hogy nem intelligens. Nem az iskolában tanulja meg egy értelmes gyerek a mondatszerkesztést (a szavak sorrendjét), azt, hogy össze kell egyeztetni az időket, a ragokat... normális esetben egy egészséges és alapvetően intelligens gyereknél ez 90%-ban rögzül, és már igy megy iskolába. Hát nála nem ez történt. És ebből sokminden következtetést le lehet vonni: pl, hogy milyen környezetből jön, hogy milyen iskolába (nem) járt, hogy alapból mennyire intelligens, stb.
Ismétlem, ahogy te megfogalmazod a gondolataidat, az jó. Ez köztetek a különbség. Nem is feltétlenül a világ felfogása.
Bár azért az is elárul valamit, hogy ő nem hajlandó beilleszkedni és megfelelni. Szerinted mit lehet azzal kezdeni, aki nem akar a többségi társadalomba beilleszkedni és az alapvető társ-i elvárásoknak megfelelni? És azzal, hogy ő ezt fennen hirdeti... igy akarja ő mások gyerekeit nevelni mint óvónő?????
Érted mi a gondunk vele, első válaszoló...?
idézek egy intelligenstől: "le fogyatékosoz". le... az mintha igekötő lenne, de lehet, hogy ő túl intelligens, azért írta külön.
amúgy köszönöm a védelmét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!