A nagyon sok tanulás árt? Csak szorgalommal pótlom hiányaimat és néhány dologban értelmesebb leszek VAGY egy kattant elmebeteg?
Sokat tanulok, hajlamos vagyok éjszakába nyúlóan tanulni, ha kell, de a 2-3 óra tényleg a minimum délutánonként.
Szigorúan neveltek - eleinte -, de sok embert nevelnek szigorúan, sokat még idősebb korában is, és mégse tanulnak sokat.
Nekem az alapszemélyiségem ilyen, valami hajt. Utálok csalni, nem is nagyon szoktam. S majdnem minden tárgyra tanulok.
Ugyanakkor nagyon rosszak az agyi képességeim, nekem az, ha figyelek órán vagy szünetben átolvasom óra előtt az anyagot, az semmit se ér (2-es, vagy max. 3-as szint), csak az otthoni tanulás.
Szinte szeretek tanulni, persze attól függ, melyik tantárgy, és azon belül melyik anyagrész.
Tragédiám, hogy szabadidőmben se filmekkel, regényekkel, sorozatokkal szeretek foglalkozni, hanem tudományosaBB dolgokkal. Érdekelt régen a közlekedés, most az IT biztonság, az egészség stb...
Viszont pszichológusokon át a magánemberekig mindenkitől de mindenkitől az lehet hallani, a túl sok munka árt, stresszel, akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk. Ráadásul a szellemi munkát nem szabad szellemileg aktív tevékenységgel kipihenni, mert az is árt, s nem pihentet.
Irodalomból is most egy csomó művet veszünk (13.-os vagyok, tehát végzős), amelyben látszólag élvezték a munkát, vagy csak tűrtek, de mindenestre a munkájuknak éltek, s tűrték a megaláztatásokat. Azonban a tudatalattijukban gyűlt és gyűlt a méreg, ezért vagy beleőrültek a dologba, vagy az őrülettől öltek is...
Rám is a fásultság, az "őrülés" vár?
Én is a munkának (tanulásnak) élek, lelkiismeret-furdalásom van, ha az én linkségemből nem végzek vmit el (persze ha a tanár ad túl sokat fel olyan tárgyból, amit nem szeretek, akkor nincs lelkiismeret-furdalásom), fáj, hogy a többieknek jobban megy ötöde annyi tanulással.
Tehát a megaláztatás és a munkamánia nálam is itt van.
//A megaláztatás, amit az osztályban kapok, illetve a tudat, hogy mások alig tesznek vmit, és jobb az eredményük...//
UGYANAKKOR
Nem akarok változni. Nem akarok beletörődni, hogy rosszabb az agyam, mint az átlagé, hanem szorgalommal ki akarom ezt pótolni. A hobbijaimat nem akarom megváltoztatni, szeretném, hogy megmaradjanak ezek...
Ja, és a nagy emberek (nem feltétlen a híresek, elég itt a szakmájukat kiemelkedően és szeretettel végzőkre gondolni) is biztosan véres verejtékig tanultak, legalábbis egy része, és nekik se biztos, hogy a zene vagy a regények volt a hobbijuk...
MI LESZ VELEM ÍGY?
Az Ugyanakkor előtti rész igaz és meg kell változnom, vagy az ugyanakkor utáni, amivel vigasztalni szoktam magam, és nem lesz idegösszeomlásom, csak a világ bizonyos területein okosabb leszek az átlagnál?
Vagy mind a két részben van igazság? De akkor mit jelent az számomra tettekben? Mármint, mit kell tennem akkor?
válasza: válasza:
válasza:Igen, ha sokat tanulsz, gyakorolsz, akkor fejlődnek a szellemi képességeid. Fontos, hogy értelmesen, kreatívan tanulj. Minden új dolgot hozz összefüggésbe korábban tanultakkal, és merj alkotni, felfedezni összefüggéseket, gyakorlatban használni elméleteket, kísérletezni, próbálkozni. Nincsenek zsenik, csak gyakorlás van. Aki gyerekként már különleges képességekkel bírt, az csupán korábban kezdte a gyakorlást, általában a szülők hatására: [link]
Tetszik, hogy lekicsinyled magad. Ez a jó hozzáállás. Ez motivál a fejlődésre. Aki sikeresnek és győztesnek hiszi magát, az nem fejlődik. Nagyon sokszor láttam ezt, mikor régi, általános iskolai osztálytársakkal találkoztam felnőttként.
Pszichológia: szerintem neked csak egyetlen dolog hiányzik: a társaság és a barátok. Barátokat szerezni és megtartani is egy képesség, amit meg kell tanulni. Ne próbáld ezt ellentétbe állítani a tanulással, mert nincs ellentét. Lehetnek barátaid, akkor is ha eminens, szorgalmas típus vagy. Persze az iskola az egy zárt közeg, és az osztálytársaidat nem te választottad meg. Majd idősebb korodban megadatik majd, hogy saját magad döntsd el, hogy milyen emberek társaságában töltöd az időd nagy részét. Addig is tekintsd egy nehezített gyakorlatnak az osztálytársaiddal való szocializációt, mint amikor valaki súlyzókkal a lábára erősitve fut.
Túl sok szellemi tevékenység: amíg jól esik, addig nyugodtan tanulj. Azt hiszed, hogy ilyesmi megárthat? Vannak akiket fogságban kínoztak hónapokig, mégsem őrültek meg. Szal ne becsüld alá a tűrőképességedet.
Ahogy édesanyja mondta Beethoven-nek (nem pontos idézet, saját szavakkal): Az ember pillanatok alatt nincstelenné válhat és mindenét elvesztheti. Ezért tanulj és gyakorolj, mert a tudásodat és a képességeidet sosem veszítheted el, azok mindig a tiéd maradnak.
"szerintem neked csak egyetlen dolog hiányzik: a társaság és a barátok" - Én alapvetően nagyon magányos típus vagyok, egyedül érzem jól magam. Erősen érdeklő érdeklődési köreim vannak, kb. már megszállottságaim, és sok apró szokásom, amit sajnos úgy csinálok, mint senki más. Ezért igazán egyedül érzem jól magam.
Ha egymás után két olyan hétvége van, amelyen van "szociális" programom, akkor az már erősen fáraszt, és alig várok egy totál programmentes hétvégét.
Ha egyedül vagyok itthon, akkor is nagyon jól érzem magam, sőt, akkor a legjobban.
Szóval nagyobb társaság, az nem hiányzik. Legalábbis, szeretném azt hinni, mert a társas lét nekem csak részben örömforrás, ugyanakkor őrült sok alkalmazkodás, unalom, kellemetlenség is...
Az osztályhoz úgy állok hozzá, hogy ez kicsiben a társadalom (persze még szelídebb formában). Ha nem leszek határozottabb, ugyanezeket a megaláztatásokat kell majd átélnem. Ugyanaz lesz a véleményem az emberekről, ugyanennyire el fogok térni, majd, ha kikerülök. Csak minden nagyobb lesz és vadabb.
Ezért is gondolom, hogy nekünk, a különc, magánakvaló és "sokmániás" típusoknak is mindenképp osztályban kell tanulnunk, mert ha 19-20 évesen úgy kerülnénk ki a társadalomba, hogy addig egy védőburokban éltünk... katasztrófa lenne.
Amúgy logikusan úgy gondolnám, hogy a legboldogabb ember az, aki még szabadidejében is valamilyen szinten a munkájával foglalkozik (mármint önként), mert az ezek szerint nagyon szereti. A munkája leköti, eltereli a figyelmét a gondokról, és nyilván valamennyire sikeres, ez még tovább boldogítja.
De az alapján, amit ugye mindenhol hallani, ezt megkérdőjelezem...
válasza:Nem ugyanolyan. Hatalmas különbségek vannak az emberek között. Bármelyik gimis osztálytársam kilógna a mostani baráti körömből, és nem is szívesen találkoznék velük.
Ha valakit felnőttként rendszeresen megaláztatás ér egy másik felnőtt részéről, ott nagyon nagy baj van, leginkább azért mert megtűri egy ilyen ember társaságát.
Nagyon sok szar alak van. Az élet rövid, minek töltsük az időnket az ő társaságukban, amikor jófej emberekkel is lehetünk.
Az embereken nem nagyon lehet változtatni, és nem is érdemes próbálkozni vele. Ha gáz a főnök, akkor jobb másik munkahelyet keresni, ha valakit ver a férje, akkor váljon el, stb. Nincs olyan helyzet, ami egy méltatlan ember társaságára kényszeríthetne.
válasza:"De az alapján, amit ugye mindenhol hallani, ezt megkérdőjelezem"
ne halgass másokra, azt csináld, amit szeretsz.
Ha tudsz angolul, akkor ez a videó tanulságos lehet:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!