Mit tegyek ha mégse akarok gyereket? Férjem nagyon akar de én rájöttem nekem mégse kell ez a hercehurca és a gyerek a vetélytársam lenne férjem öt szeretné ő örökölne férjemtöl stb. hogy mondjam el neki? normális vagyok?

Én azt gondolom, ha egy nő NEM AKAR GYEREKET, annak oka van, amit tiszteletben kell tartani. Van olyan népcsoport, aki ész nélkül szaporodik, ha valaki meg az eszét is használja, azt ítéljük el?

Egy nő akkor akar gyereket, már ha igazán jó anyának készül, ha biztosítva látja a gyereke jövőjét. Ehhez pedig szükség van viszonylag hosszú távon egy apára és nem egy donorra.

Ez a kislány nem biztos, hogy rossz azért, mert nem akar gyereket vállalni úgy, hogy az egész jövőjük ilyen bizonytalan. Lehet, hogy jobb anya annál, aki mindenáron szül. Ismerek sok ilyet, aztán sírnak rínak, mert apuci félrekúr, meg apuci elissza a pénzt, meg apucira 2 évet kell várni, mert börtönbe ment egy kis időre.

Nekem is vannak fura gondolataim, pedig én már 33 leszek hamarosan. És én is féltékeny vagyok a leendő (?) gyermekemre, mert a párom már most több gyengédséggel beszél róla, mint rólam valaha is beszélt. Nem látom biztosítva hosszútávon az apát a gyerekem számára, mert a párom csak akkor akar feleségül venni, ha terhes leszek.

Már most is ott vagyok második a sorban, akkor kellek, ha lesz gyerek, különben nem. Ő gerjeszti bennem egyre jobban az ellenérzést a saját nemlétező gyerekem iránt. Ha mindenfölött szeretett volna, semmiféle bizonytalanság nem lenne bennem, boldogan készülnék az anyaságra.

Csak jelzem, sokféle ok lehet, ami miatt egy nő nem érzi biztosítva a saját és gyereke jövőjét, márpedig egy 21 éves kislány egy halálos beteg férjjel, ne is haragudjatok, de milyen oknál fogva érezze magát biztonságban??? És miért az a jó anya, aki ész nélkül szüli bele a gyereket ebbe a világba??? Nem lehet, hogy jobb az az anya, aki gondolkozik is egy kicsit???

Nem kell elmondanod a parodnak semmit arrol, amit erzel jelenleg.

Legyel mellette, s szeresd es apold Ot, es segisd most lelkileg, es ne vegye eszre azt, hogy az O szeretett Felesege min tori s kis buksijat pl., mivel nem valoszinu, hogy jot tenne Neki erzelmileg.

Felesege vagy es elfogadtad ezt az embert, tehat most mellette lenne a helyed szivbol, s nem a "kozos" vagyonon kellene agyalnad, mert meg el a parod!

10 hazassag utan tobb, mint valoszinu, hogy a feleseg lesz az orokos,

de a Te esetedben ezt nem lehet tudni.

Tudod mi az, hogy OSZINTE-ONZETLEN szeretet? Mar ne haragudj, de csak sajnalni tudlak.

21 evesen, szerelmesen nem a parodert aggodsz, hanem mar "eltemetted" gondolatban, s orokolni akarod, a mit es Kiet?

Hiszen az egy termesztes dolog, hogy amikor a kettotok szerzemenyerol van szo, akkor nem kell es nincs is mit aggodnod, de ez igy ugy nez ki, mintha hozomany vadasz lennel!

Azért nem kéne bántani a kérdezőt sem.Csak így leírva egy kicsit rosszul jött le amit akart mondani.

Én valahol megértem őt is,hiszen 21 évesen még nem biztos,hogy készen áll arra,hogy anya legyen..

Én 20 évesen lettem anyuka.Amennyi öröm,annyi gond is volt a babánál.Fiatal anyaként szülői segítség nélkül bizony magamtól kellett mindenre rájönni,és sokszor el voltam keseredve,hogy mennyire egyedül vagyok egy picivel.Az én férjem nem volt beteg,de ő is annyira akar gyermeket mint a kérdező férje.Én szerettem a férjemet,és belementem.Mégis szülés előtt 1 héttel lelépett.Egyedül maradtam egy picivel.Iszonyú fájdalmas és nehéz volt.

Én ha a kérdező helyében lennék,és igaz az anyagi része nem érdekelne a dolognak,de nem biztos,hogy bevállalnék egy gyermeket.A férj beteg.Talán nem is él sokáig,vagy mondjam azt,hogy talán meg sem éli azt,hogy megszülessen a fia/lánya..De akkor is az anya marad ott a fájdalmával,gondjaival egyedül egy gyerekkel..

21 évesen miért akasszon ekkora terhet a nyakába? Se munkája,se jövője nincs..És ha megszüli,hogy nevelje fel??

Azért gyereket vállalni soha nem szabad,mert a másik annyira szeretné.Vagy mindketten vagy egyik sem...

Nem mindenkinek van szerető/gondos/gazdag családja aki támogatná ,segítené az anyukát és a picit..Nekem sem volt.

Miért tartjátok önzőnek a kérdezőt? Mert fél felelősséget vállalni? Nem ő az egyetlen..Én is félek,és még sokan..

21 évesen elég szembe néznie avval amit (hál istenek) sokunknak fogalma sincs.Nézni nap mint nap,hogy az az ember akit szeret a szemem láttára sorvad el,és egy nap a kezei között fog meghalni..21 évesen ezt átélni sem lehet valami jó..Így még egy gyereket is neveljen??

Én a helyében (mondom én akinek van egy 18 éves fia,és imádom) én sem vállalnám be a babát.Nem lennék annyira erős,hogy végig csináljam..

Szóval nem kell bántani,csal át kéne gondolni,hogy tényleg olyan nagy bűn,hogy nem akarja végig csinálni??

Könnyű úgy véleményt mondani,ha csak egy kényelmes fotelban üldögélünk..Amíg az ember nincs benne addig fogalma sincs milyen szenvedés az egész(és bizony az öröm ilyenkor nem sok)

Kedves kérdező.HA nem akarsz ne szülj..Nem kell elmondanod a férjednek,vagy ha mégis el akarod akkor magyarázd el neki,hogy félsz attól,hogy a gyermek apa nélkül nő fel.Ha már biztosak vagytok abban,hogy a férjed egészséges és túl van minden bajon,akkor örömmel vállalhatok gyereket.Hiszen a gyereknek apára is szüksége van.

Teljesen egyetértek a 46-os hozzászólóval.

A kérdező rosszul tette fel a kérdést, ezért azt sokan félreértettük, s korán ítélkeztünk.

Mert mi a helyzet ? Adott egy házaspár, közös lakással,a feleség 21 éves, a férj beteg, műtét előtt áll. A feleség ápolja.

Talán inkább felelősségteljesen gondolkozik, hisz nem látja, nem láthatja a jövőt ?

Most neki arra kell törekedni, hogy a férjét ápolja, szeretettel, szívvel - lélekkel mellette kell álljon a nehéz időkben - ilyenkor nehéz perspektivikusan gondolkozni, s valóban ilyen testi - lelki állapotban egy várandósság nem ajánlott.