Hogyan dolgozzam fel, hogy a férjem megcsalt? Ha válni nem akarok.

Kezdem az elején a sztorit, mert különben nem lesz teljes.

A férjemmel fősulin ismerkedtünk meg, ahol 2 évet szinte együtt éltünk. Én előbb végeztem (2007 nyara), így elkerültünk egymástól elég távolra, amit

nem éltünk meg túl jól, de nyár végén elmentünk egy szép görög útra, ami azért feldobta a dolgot. De szeptemberben indult a férjemnek a suli, nekem

meg ment tovább a meló...immár távkapcsolatként. Aztán pár hét múlva kiderült, hogy a nyaralásunkon sikerült összehoznunk egy babát. Mindketten úgy

gondoltuk, hogy megtartjuk a picit és felneveljük. Így megbeszéltük, hogy a férjem az elkezdett félévet még befejezi nappali tagozaton(a többit levelezőn),novemberben eljegyzés és decemberben összeházasodunk. Én közben dolgoztam és az egész babavárás és esküvőtervezés egy sűrű rózsaszín ködöt

emelt körém. Zavart, hogy a ő nem keres sosem, havonta csak egyszer látogat meg, de lekötött annyira a mámor + minden, hogy nem foglalkoztam ezzel.

Betudtam annak,hogy biztos sokat kell tanuljon. Megtörtént minden szépen rendben (eljegyzés, esküvő), a baba jól fejlődött. Január végén

összeköltöztünk, ő átment levelezőre és elkezdett dolgozni. Aztán jött a villámcsapás. Egyik alkalommal februárban, mikor ő konzultációra

ment(ilyenkor a suliban kell aludnia mert több napos), kicsit körülnéztem a számítógépén és találtam 1-2 mentett beszélgetést egy bizonyos lánnyal.

Mikor elolvastam már tudtam....nagyon jól ismertem a szituációt, mert annó engem is hasonló képpen vett le a lábamról, mint amiket ott olvastam.

Teljesen kiborultam. Mikor hazaért elmontam neki, hogy mit olvastam és hogy szerintem mi történt. Persze ő tagadta: "Nem történt semmi." stb. Igazából

nem hittem el neki akkor sem és azóta sem, hogy tényleg nem történt semmi, de mivel ott álltam 22 hetes terhesen, friss házasként, nem sok választásom

volt. Válni nem akartam/akarok, de ha ezt előbb megtudom, akkor se baba, se eljegyzés, se házasság, se semmi nem lett volna. El sem tudom mondani

mennyire megalázottnak, megbántottnak éreztem magam és kiszolgáltatottnak az állapotom miatt. Utólag persze össze raktam egy két képet: Az msnre kiírt

idézetek a szerelemről, tűzről, szépségről nem is nekem szóltak; a számkóddal lezárt telefonja, hogy ne tudjak semmit megnézni(pedig nem vagyok az a

másik telefonját átolvasgatós fajta)...; hogy mikor édesapám vetélés gyanúval kórházba vitt, aznap ő vizsga után kivel is volt korcsolyázni; hogy

miért szólt be a legjobb haverja az esküvőnkön, hogy " Nah, most boldog vagy?" stb. Én boldog családban akarom felnevelni a kislányunkat, így

lenyeltem. Vagyis azóta is próbálkozok ezzel, de nem telik el úgy nap, hogy ne rágódnék ezen.

Hiába hozom fel a témát neki, mert akkor csak annyit mond, hogy "De hidd el, hogy még egy csók erejéig sem történt semmi." De nem érti meg, hogy

engem, még ha egy csók se történt akkor is nagyon megbántott és hogy nem a személy érdekel, hogy ki ez a lány... Hanem az zavar, hogy képes volt más

nővel flörtölni, másnak csapni a szelet, egyáltalán mégcsak gondolni is másra, miközben az esküvőnket szerveztük, a babánkat vártuk!!! És hogy

beszürkíti ez számomra az esküvőnk emlékét, az egész babavárást és hogy mindig ott marad egy szálka....

Azóta saját lakásba költöztünk, kislányunk 8 hónapos gyönyörű kisbaba. Én veszekedni nem akarok ezen, mert nem látom értelmét, egyszerűen csak

valahogy feldolgozni.

Egyébként fantasztikusan jó apuka lett azóta, férjnek sem csapnivaló (figyelmes, segítőkész, szerető), megpróbál minden tőle telhetőt megadni nekünk.

Szeretjük is egymást és azt hiszem alapvetően jól meg is vagyunk, boldogan élünk.

Én megpróbálom ezt az egészet elfelejteni, de nem megy...