Mit tennétek ilyen helyzetben? A lelkiismeretemmel vívódom.

21:24 - nem bújok anyám szoknyája alá :) Amíg nem dolgoztam, ők tartottak el, de már akkor se éltem otthon. Mióta van keresetem (kb az utóbbi 5-6 évben), már anyagilag se függök tőlük. 200 km-re élek. A telefonos napi kapcsolattartást ők igénylik. Szeretem őket, de nekem heti 1-2 alkalom is elég lenne.

Inkább a lelkiismeretem dolgozik. Mindenképp szerencsét próbálok külföldön, és ha tetszik, bejön, kint is maradunk. Ettől függetlenül szeretem őket és mozog bennem a fent leírt gondolat.

Anyagilag szerencsére nem kell támogatnom őket, és nem is magam miatt vívódom, hanem a majdani unoka miatt.

Bár 1-2 évig még valószínű, hogy nem lesz, talán az lesz a megoldás, hogy megpróbálok minél több pénzt keresni (erre jó esélyem van a végzettség és a nyelvismeretek miatt). A repjegyek egy részét így tudom majd állni, ők pedig mindig szívesen lesznek látva. Akár hosszabb időre is. Egyrészt nyaralnának, másrészt kiunokázhatnák magukat.

Jobb ötlet most nem jut eszembe.

Abban igazad van, hogy veszélyesebb, mint mondjuk egy európai ország. De a "fehér ember" és a származásos kérdéseket ne keverjük ide, nem is illik a témába és akarva-akaratlanul antiszemita felhangja van.

Ha nem úgy szántad, akkor elnézést, de a fenti témákba tényleg nem szeretnék belemenni.

22:25 - onnan indult az ötlet, hogy izraeli ügyfeleim elkezdtek kapacitálni, hogy menjek ki. Időközben nagyon össze is barátkoztunk. A fiúk itt végzi az orvosit, nagyon sokat segítettem neki. A szülők szerintem meg is nyugodtak, hogy jó kezekben van a srác, mert tényleg mindent elintéztem neki, tolmácsoltam, hivatalokba, közszolgáltatókhoz kísértem, lakásvásárlást bonyolítottam, stb.

Imádom a családját, nagyon jó fej emberek. Az apja mondta, hogy csak azért nem fogad örökbe, mert nem akarja megbántani a saját apámat :)

Ők sokat fognak kint segíteni. Apuka elismert üzletember, mondta, hogy amit tud, megtesz értem, szerez nekem munkát. Akár magyar-angol fordítást is, mert az angol munkanyelvem.

A szociális háló irigylésre méltó. Végignyálaztam a hivatalos dolgokat és úgy jött ki a mérleg, hogy jobban járunk kint, mint itt. Az említett apuka még lakást is felajánlott nekünk, ha bármi gond lenne. Szóval az ő segítségében is bízom.

De ha annyi előnyünk lesz, hogy profin megtanulunk héberül, nekem már akkor is megérte (5 hónapos, napi 8 órás, államilag finanszírozott nyelvtanfolyam).

A izraeliek stílusa, személyisége tetszik, eddig mindenki kedves volt és nyíltabbak, mint a magyarok.

Egyedül az éghajlattól félek, nagyon rosszul viselem a meleget. Ezen megbukhat a történet, vagy a légkondi alatt fogok állni nagyrészt :)

Tehát a lehetőségeim jók, az se baj, ha a férjemet el kell tartanom egy darabig (nem beszél idegennyelvet). Mindenképp megpróbálom, hogy meddig maradunk, az azon fog múlni, hogy hogy érezzük magunkat.

22:36 - férjem is jönni szeretne, neki a lánya volt kérdőjel. De beszélt vele (megértettem volna, ha miatta nem akart volna jönni). A lánya közömbösen állt a témához, nem ellenezte. Ebbe nem akartam beleszólni, mert nem az én gyerekem. De ő nem csinált belőle problémát, csak egyelőre nem akar velünk jönni. Megbeszéltük fele, hogy ha úgy dönt, szívesen látjuk, segítünk neki.

Ha egyszer úgy dönt, akkor segítünk, de erőszakkal nem visszük ki, nagylány már, rá van bízva a döntés.