Mit tennétek ilyen helyzetben? A lelkiismeretemmel vívódom.
Férjemmel lenne egy jó lehetőségünk, hogy külföldre költözzünk. A gyerekvállalásnak itt se lenne akadálya, de kint minden szempontból jobb helyzetben lennék. A munkáltatók és a rendszer is rugalmasabban áll hozzá, a kultúra is gyerekcentrikusabb. A gyerek rögtön két nyelven tanulna meg.
Másik oldalon ott van, hogy a szüleim (egy szem gyerekük vagyok, ők 60-70 évesek) így is nehéz szívvel engednek el. Ha unoka is lenne, akkor végképp magukba roskadnának, hogyőt se láthatnák bármikor. De a koruk miatt a kiköltözés is megviselné őket.
Vívódom... nem tudom mi lenne helyes :(
válasza:Nehéz ügy, de ha a saját boldogulásotokat egy külföldi országban tudjátok megoldani, akkor én a helyedben mennék. Ha a leendő gyereketek jövőjét, körülményeit veszed figyelembe, akkor is a külföld mellett kell letenni a voksomat. A szüleid biztos nem várnák el, hogy az életeteket az ő igényeikhez igazítsátok. Nem is ez az élet rendje. Nem ezt diktálja a természet.
A találkozást pedig biztos meg tudjátok majd oldani. Lehet, hogy később majd egyre jobban meg ott kinn nektek és a szüleiteket sűrűn ki tudjátok vinni magatokhoz.
válasza:Kedves kérdező,
Azért legyen lelkiismeret furdalásod, hogy egyáltalán ilyesmin gondolkodsz.72 éves vagyok, én nem tudtam elérni, hogy a gyerekek kimenjenek külföldre dolgozni.Az unokák itthon csak kínlódnak a nyelvtanulással. Minden szempontból kizárólag a születendő gyermeked/id érdekére gondolj.Én is Skypen ingyen tudok bárkivel beszélgetni akár órákig is.Ha az én gyerekem lennél, én inkább erővel küldenélek, mert nekem is így lenne jobb.
Szívem szerint kiköltöztetném őket, de nem beszélnek semmilyen nyelven, ennyi idősen meg már rugalmatlanok egy ekkora változáshoz.
Mi sem beszéljük az ottani nyelvet, de nekem még inkább kedvemre való kihívás megtanulni.
Anyám már 66 éves, apám 60 és mostanában látom az idősekre jellemző "begubózást", egyre kevésbé nyitottak az új dolgokra.
Másik félelmem, hogy néhány éven belül egészségügyi problémák is felléphetnek. Akkor nem szeretném egyedül hagyni őket. Ha apróbb dolog, ellátják egymást, de komolyabb gondban szeretnék segíteni.
Még mi se tudjuk, hogy meddig maradnánk kint (háború esetén semeddig), lehet pár év, lehet nem tetszene, lehet, hogy haza se akarnánk jönni. Erről még mi sem merünk nyilatkozni, amíg nem éltünk ott egy ideig.
A "baj" akkor lesz, ha nagyon bejön, megszeretjük, akkor nehéz eljönni onnan...
20:38 - nagyszülői szemszögből, milyen élmény az unoka születése, meg az első évek?
A saját szüleimen azt látom, hogy szinte rágják a körmüket érte. Csak azért nem noszogatnak, mert vannak annyira intelligensek, hogy ez nem egy diploma, amiért lehet "nyüstölni". De szerintem az amúgy ritkán ivó szüleim csacsi részegre innák magukat örömükben, ha gólyahírt vinnék. Már az esküvőnek is számomra meglepő módon örültek, majd' kibújtak a bőrükből.
válasza:20.34-vagyok
A szüleid kiköltöztetése lenne az igazán nagy butaság. Nem szabad időseket a saját megszokott környezetükből kivenni, hacsak egész életükben nem éltek úgy, hogy jöttek-mentek, mozgolódtak. De ahogy írtad, erről szó sincs.
Lelkiismeret furdalásod ne legyen. Inkább azon gondolkodj el, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire nehezen szakadsz el a szüleidtől. Szerintem inkább neked lehet ezzel problémád, mint a szüleidnek.:)
Nem szakadok el nehezen, 13 évesen kollégiumba mentem saját döntés alapján, hétvégente jártam csak haza. Most havonta találkozunk, de naponta hívnak. Jó szülők, sokat tettek értem, nem voltam egyszerű kamasz.
Ha zsarolnának vagy erővel próbálnának megállítani, akkor nem érdekelne. De így, hogy csak azt látom, hogy szomorúan néznek, amikor szóba kerül a költözés, attól facsarodik a szívem. No meg a tudat, hogy jó esetben még 20 évig, ha velem lesznek...És hogy abból mennyi lesz a már csak vegetáló, kórházban töltött idő...
Ez a csendes szomorúság zavar.
Meg a csillogás apám szemében, amikor arról beszél, hogy ha majd lesz unokája, miket fog vele csinálni, hova viszi, mekkorákat játszanak, stb...
Na, ilyenkor hátrány, hogy egyke vagyok :(
A biztonságomat is féltik, de ennek a saját érdekemben is utánajártam. Nem sorozhatnak be, semmilyen jogszabály alapján nem tarthatnak az országban. (Ugye ott nagyobb az esély egy háborúra, mint nálunk.)
Szétlövetni pedig nem szeretném se a saját, se a férjem sejhaját, semelyik országban :)
Tehát ezt megbeszéltem velük, hogy megértem az aggodalmukat, de nem vagyok szuicid hajlamú.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!