Ugye nem hagy nyomot a lelkében?

Szerintem nagyon is nyomot hagy a lelkében. Legalábbis ha arra gondolok vissza, hogy az anyám miket vágott a fejemhez, hogyan alázott meg kiskoromban. A mai napig bennem vannak ezek.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem lesz később normális élete, de az biztos, hogy nem tesz neki jót. Jó lenne minél előbb elhúzni onnan.

Én is egy nőgyűlölő apa mellett nőttem fel és szörnyű volt. Sajnos azóta is, ha valaki akár csak egy halvány női nemet becsmérlő megjegyzést tesz rögtön kétszázzal ver a szívem és borzasztóan ideges leszek. A közeli ismerősökön kívül nem nagyon merek más emberekkel beszélgetni, főleg férfiakkal nem, legalábbis nagyon hosszú időre van szükségem, hogy megszólaljak. Az önbizalmam abszolút nulla volt, amíg meg nem ismerkedtem a párommal, de azóta sem túl sok.

Szóval gondolom ha a kislányod huzamosabb ideig ki van téve a nagyapja dühének, akkor hasonló eredményre lehet számítani.

De most jogi egyetemre járok már 3. éve, amiért apám nagyon utál és minden sikeres vizsgám után csodálkozik, hogy hogy tudtam megcsinálni, ami egy kis diadal számomra. :)

21/L

Ha nem tudsz albérletbe menni, mert nincs rá keret, akkor ott kell maradnotok. Szerintem azzal tudnál segíteni a lányodnak, ha leülnél vele négyszemközt, él megpróbálnád elérni nála, hogy megértse: a nagypapa egy zsémbes, életunt, kötekedő, önző, megkeseredett alak, ezért üvöltözik, és vádaskodik állandóan, de nincs igaza!!!

Próbáld megértetni a lányoddal, hogy ezeket a bántásokat el kell engednie a füle mellett. És igérd meg neki, hogy amint lehet el fogtok költözni onnan.

Egyébként, hogy valami bíztatót is kapj, lehet, hogy a lányodat éppenhogy megerősíti ez a sok negatív dolog. Úgy értem, hogy lehet, hogy edzettebb lesz lelkileg. Megtanulja már korán, hogy az élet nem habostorta.

Más rokonok? Nagyszülök? Nem tudnának segíteni rajtatok?