Miért nem lehet a szülőnek visszabeszélni? A szülő egy felsőbbrendű lény?

Kérdező, akkor most mi a kérdés? Hogy bánhatsz-e tiszteletlenül a szüleiddel, vagy hogy ők bánhatnak e veled tiszteletlenül?

Egyik fél se bánjon tiszteletlenül a másikkal, viszont a szülőre a gyereknek hallgatni kell. És a tiszteletlenség nem keverendő össze a szülői szigorral, vagy a türelmetlenséggel. Légy toleráns, és megértő velük, ők is azok voltak veled, amikor csak sírtál ettél meg szartál. :P

És igen, a szülők tévedhetnek, túllőhetnek a célon, hibázhatnak, de nehogymár a végén egy 4 éves oktassa ki az anyját, mert az anyuka nem ment át anno az egyetemen az egyik vizsgán, tehát nem tökéletes, tehát nincs joga nevelni :P

szerintem semmivel se kell máshogy bánni velük, mint egy akármelyik felnőtt emberrel .. úgy, ahogy az sem normális, hogy az idióta tanárodat elküldöd a .. úgy az sem, hogy anyáddal megengeded ezt a hangnemet, mert őt jobban ismered..

ha annak ellenére, hogy jó szülő és a gyerek mégis szemtelen vele, az már csak butaság.. és szerintem a neveltetéstől függ az is, ahogyam viszonyulsz hozzájuk, szóval néhány esetben visszanyal a fagyi

Mi az, hogy mert eltart, mert iskolába járat, mert etet, mert öltöztet?

És? Akartam, hogy etessen, hogy járasson iskolába, hogy öltöztessen? Egyáltalán akartam megszületni? Ott kopogtattam anyám méhének a falán, hogy ugyan már, ha nincs jobb dolgod szülj már meg légyszives?! Nem. Ők akarták, hogy megszülessek, akkor pedig kötelessége eltartani, etetni, iskolába járatni!

Nekem ezt nem kell megköszönnöm.

16.32 vagyok.

Még annyit, válaszolva is a kérdésre, hogy én is visszabeszélek elég sűrűn, anyukámmal inkább barátnők vagyunk. A visszabeszélést úgy értem, hogy felhívom a figyelmét arra, ha hülyeséget mondd, gondolkodjon el egy kicsit.

Az első 16:19 vagyok. Még annyit hozzá szeretnék tenni, hogy nagyon kártékony tud lenni a gyermek, az emberpalánta önértékelésére nézve az, amikor a szülők megalázzák, megszólják, azt mondják, hogy "na neked olyan az életben nem lesz" "de csak jót akarunk, hogy ne érjen csalódás". Érdekes cikk van ezen a linken: [link]

Nem kimondottan a szülő-gyerek kapcsolatról szól, de megemlíti a cikk szerzője, hogy hány ember viseli egy életen át "szülei lábnyomát a hátán". A szülő szerep sok felelősséggel jár. Nem elég bszni, aztán szülni/ott lenni majd etetni és örökké ítélkezve fölényeskedni, minősíteni, frusztrálni a gyereket, hogy mindig csak hülye és képtelen egy apróságot is jól csinálni. A jó szülő teret enged a gyereknek. Akár az érdeklődési körök kiteljesedéséről, akár a szabad véleménnylivánításról van is szó. Természetesen ehhez az is kell, hogy a gyerkőc se "beszóljon" vagy "nyelveljen", hanem korrektül álljon elé a szülőnek és udvariasan(!) mondja el akár az ellenkező véleményét is. Ezzel ki is merítette a gyerek a tisztelet fogalmát. A tisztelet nem egyenlő azzal, hogy valaki bólogató jános legyen.

Nagyon elkanyarodunk a témától. Nem arról van szó hogy mik a szülő kötelességei, hanem arról hogy mik a gyerek kötelességei. Ez egy elég gyenge kifogás, amit csináltok, hogy rögtön elkezdtek mutogatni a szülőre hogy ez is meg az is az ő hibája, meg kötelessége etetni, szeretni, nevelni, óvni, satöbbi. Igen kötelessége. És? Egy gyereknek akkor is hallgatnia kell a szülőre. Ez két külön dolog.

"Ott kopogtattam anyám méhének a falán, hogy ugyan már, ha nincs jobb dolgod szülj már meg légyszives?! Nem."

Sajnálom, hogy kötekedek, de nem tudom kihagyni: DE. :D A magzat termeli azt a hormont, amitől az anyuka elkezd szülni. Valami O, vagy Ö betűs.

De értem mire gondolsz: az anyád esett teherbe, és az apád ejtette teherbe. Innentől viszont már kicsit kezd filozófikussá/teologikussá válni a dolog. Honnan tudod hogy nem te akartál megszületni erre a világra? És épp kapóra jött hogy anyád teherbe esett, tehát kaphattál egy testet?

De ha ennyire materiális szeretnél lenni, akkor ha haragszol anyádra hogy megszült, és szerinted hiba volt, miért nem ölöd meg magad most rögtön? Befekszel egy kád forró vízbe, és felvágod az ereid, vagy megnyitod a gázt a konyhába, elalszol. Észre sem veszed, és minden olyan lesz mint régen!

Ha viszont úgy döntessz, hogy mégis érdemes élni, ha másért nem, csak kivárni a csattanót a végén, akkor gondolkozz el azon, hogy mennyivel jobb neked így, hogy melletted vannak/voltak a szüleid, vigyáztak rád, és "parancsolgatnak" neked, mint lenne úgy, hogy egy hamburgerért kéne idegenek faszát szopni 10 évesen.