Miért nem lehet a szülőnek visszabeszélni? A szülő egy felsőbbrendű lény?

1. Nem illik visszabeszélni a saját szüleidnek, még ha úgy is érzed, hogy igazságtalanság veled szemben. Ők csak óvnak, és segítenek téged.

2. Ameddig ők tartanak el, ruháznak fűtenek és tetőt tesznek a fejed a felé, még nagyobb bunkóság visszabeszélni nekik.

Általában mindent meg lehet nyugodtan, érvelésekkel beszélni. Vannak kivételek persze, de ezt általánosságban írtam.

A "tisztelet" kollégának és a kérdezőnek egyaránt:

Ad1 A tiszteletet kiérdemelni kell, nem "kipofozni a büdöskölkéből".

Ad2 Aki képtelen belátni, ha hibázik és mindenáron a hierachiai helyzetével él vissza az igaza erőltetéséért (főnök, szülő, tanár stb) az nem hogy nem felvilágosultan gondolkodik, hanem egy nem hiteles, kicsinyes és szűk látókörű ember is egyben.

Aki így viselkedik, az annyira félti, hogy enélkül elveszne a pozíciója, hogy inkább agresszív, durva, jobb esetben "csak" intoleráns lesz az "alattvalójához".

Ezt Napóleon-komplexusnak is hívhatnók. Valóban a kishitű, de diktátor beállítottságú ember az, aki így viselkedik.

Nincs tökéletes ember. Aki azt állítja magáról, hogy tévedhetetlen és mindig igaza van, az nem hiteles ember.

A tisztelet is csak akkor működik, ha oda-vissza megy. Egy szülő, felnőtt, főnök, tanár akárki is kell, hogy partnerként, emberként TISZTELJE azt, akivel épp dolga van.

Legyen az tanítvány, beosztott, saját gyerek stb.

Az erőszakoskodó és egyoldalúan önfényező embert mindenki megutálja. Maximum félelemből nem mutatja ki, de utálja őket mindenki, mint a szart.