A férfiak mikor szakítani akarnak, hogy szokták ezt lerendezni?

Kiprovokálják, hogy a nő szakítson. Én a barátommal tök jól megvoltam (már fél éve) aztán egyszer csak nem vette fel a telefont, majd következő nap kitalálta, hogy ezért meg azért nem ér rá. Majd megint hívtam (én hü...e pics..) megint nem ért rá. Aztán írtam neki egy sms-t, hogy már rettentően hiányzik és hívjon már fel. 2 perc múlva csörgött a telefon, hogy ne haragudjak, de ezt nem tudjuk folytatni, mert az előző barátnő visszajött hogy terhes. Késöbb kiderült, hogy a szerelmemé a baba. Mivel nem vagyunk 10 évesek, neki már van 3 gyereke az előző kapcsolatából, könnyebbnek látta azt a kapcsolatot felvállani, mint velem élni (még egy gyerek, bonyodalmak, stb, aztán ki tudja meddig vagyunk együtt, míg ott van egy biztos kapcsolat a gyerek miatt) De hogy ezt miért nem mondta meg az első percben? Hetekig szenvedtem mint egy kivert kutya. Majd utána hónapokig a szerelmi csalódástól.

vannak

Sok ilyen van, ez se rosszabb szakitási mód mint a többi mert valki igy úgyis megsérül.

Igen, vannak olyanok, meg vannak másmilyenek is. A második válaszolóval és 19:54-essel tudok egyetérteni. (Nagyon halkan megsúgom, hogy a "minden pasi egyforma" tézis nem igaz, miként a női változat sem). Túl vagyok már pár szakításon. Akik engem otthagytak, nem egyformán hagytak el, Akikkel én szakítottam, azok sem egyforma szakítások voltak. Amilyen történeteket hallottam barátoktól, barátnőktől, exektől, rokonoktól stb, azoknak mindnek megvolt a maga különlegessége. Igen, van sok példa arra is, hogy valaki úgymond passzívan "szakít". Leginkább a flegmatikus (konfliktuskerülő) személyiségtipusúakkal fordul elő, de a lényege, hogy valamiért el akarja kerülni azt a konfliktust, amire a szakítás pillanatában számít. Ez sokszor szimpla gerinctelenség, de máskor nem az. Mellesleg csajokra pont annyira jellemző, mint pasikra. Még ha ismerem a történet elég sok részletét, akkor is csínján bánnék az érintett megítélésével. Pláne, ha tényleg csak annyit tudok, hogy szó nélkül lépett le. Minimum azt a kérdést föltenném, hogy "miért?", és aztán odafigyelnék a válaszra. Néha meglepő dolgok derülnek ki, és stílszerűen már más lesz a leányzó fekvése.

19:36 vagyok. Én azt értem, hogy tizen-huszon éves korban ez még "elfogadható" de idősebb korban? 3 gyerek után? Ha arra van "bátorsága" valakivep, hogy kapcsolatba menjen bele, akkor abban miért nem, hogy szakítson? Főleg, hogy mi munkatársak is voltunk és tudta, hogy elöbb-utóbb találkozni is fogunk?

19:36 vagyok. Még egy kiegészítés. Már az elején megbeszéltük, hogy bármiről legyen szó, azt meg fogjuk beszélni. Ezek után ne üsssön meg a guta?