Miért erőltetik ránk a szokásaikat az unokatesóim, a mamám és a nagybátyám? És miért ilyenek velünk? Tudunk tenni ellenne valamit?
Unokatesóimnál Szilvesztereztünk, nem rég értünk haza. Igazából ki nem állhatom őket... Azt hiszik, hogy mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ők azt megszokták. Persze, megértem, amikor mi megyünk hozzájuk, de akkor is mindennek ugyanolyannak kell lennie, amikor ők vannak nálunk. Pl. ők minden szombaton bundáskenyeret esznek, aznap nincs is otthon semmilyen más étel. Köztudott, hogy nem szeretem a bundáskenyeret, de mégse kísért el senki se a boltba (egyedül nem találok oda, nem sűrűn megyünk hozzájuk, 2-3 óra az út), így kénytelen voltam kihagyni a reggelit. Ez nem is zavar annyira, mert nem mindig reggelizek. Na de mivel Szilvesztereztünk, ezért 4kor feküdtem le aludni, ők viszont felkeltettek 8kor, mert hogy ők mindig akkor kelnek. (Megjegyzem nem én feküdtem le utoljára). Emellett még éjjel fürödtünk, az unokatesóim lányok (8 és 12 évesek), én is az vagyok és úgy vannak nevelve, hogy simán bemennek a fürdőbe ketten, egymás előtt csinálnak mindent meztelenül. Teljesen be voltak sértődve, mert én nem akartam előttük meztelenül lenni. (Naná, mégcsak nem is tudtak volna így nevelni a szüleim, mert 2 bátyám van, 4 évesen fürödtem utoljára együtt az egyik bátyámmal.) Végül belementem, gondoltam magamban, hogy nem kéne hogy megsértődjenek. Szóval akkor ott álltam ruha nélkül és vártam hogy végre fürödhessek, amikor benyitott a nagybátyám. Eleve szégyellős vagyok, nem hogy egy felnőtt férfi előtt... Szóval ezen is kiakadtam. Kismillió példát tudnék még írni, de nem fárasztalak titeket.
Fentebb írtam, hogy "És miért ilyenek velünk?", na erről is tudok egy kisebb regényt írni, de most vegyük példának a Karácsonyozást. Megjöttünk, anyum a kezembe adta az üres ajándékos zacsikat, amikor levettem a cipőmet véletlenül elejtettem, a mamám előtte se köszönt, az 1. mondata ez volt: "Min taposol te lány?" (a zacsikra gondolt) Semmi puszi, ölelés vagy akármi, pedig mindig így fogad... Szóval én már itt szarul éreztem magam. Aztán jött az ebéd, a mamám gulyáslevest főzött. Segítettem neki, mert még pont nem volt kész. Megkért, hogy kóstoljam meg, mondtam, hogy így pont jó. Megkóstolta, azt mondta, hogy nem érzi a sót, ezért beleöntött egy fél kilót. Ehetetlen lett, de annyira, hogy még az ANYUKÁM, illetve anyukám férje (aki NEM a nevelőapám, csak jogilag) is visszaöntötte a tányérjából a fazékba amikor a mamám elment. Elkezdtünk beszélgetni, mesélte a mamám, hogy mondta nagy büszkén egy kollégájának hogy "a sz.ei (nem írnám le a város nevet) unokáim a bajai húst szeretik", ezen is kiakadt anyum férje, pedig őt tényleg nehéz kihozni a sodrából. Hallottam ahogy odasúgja anyumnak: "Mit keresünk itt? Menjünk haza gyorsan". Nem is értem, hogy a mamám honnan vette ezt a hülyeséget, főleg úgy, hogy fél kiló zsír-1 darabka hús felállásban volt a gulyáslevesben a tartalom. :S De folyton ócsárolja a mi városunkat (nem úgy, hogy XY milyen szar hely, csak célozgat rá), emellett fényezi az ő városát. Érdekes módon Baján őt mindenki ismeri, ő a Vera mama, mindenki mamája, sőt, a diákjai tőle bocsánatot szoktak kérni, ha tesznek valakit és mindenki szereti őt. Mesélt egy sztorit, hogy az uncsiimmal mentek valahova kocsival (településeken kívül voltak) sáros volt az út és beragadtak, felhívták a rendőröket, beszéltek valamit aztán kérdezte a rendőr: "A Borókával vannak?" (Boróka az unokatesóm). Hogy a történeteiből mi igaz, azt nem tudom...
Még nyáron mondta az uncsim, hogy a mamám azért ócsárolja folyton a városunkat, mert azt szeretné, ha odaköltöznék hozzájuk... Elég szar taktika, mert ezzel csak azt éri el, hogy megutálom. De van egy másik ok is: Az unokatesóimnak mindent szabad, de nekem és a bátyáimnak semmit. Pl. az unokahúgom elkezdte énekelni SPtől a Partyarcot, én tényleg szépen megkértem, hogy hagyja abba, erre a mamám rámförmedt, hogy hadd énekelje, ha akarja... Ha viszont a bátyáimmal elkezdünk az AC/DCről beszélgetni, vagy megyünk valahova kocsival, a bátyám vezet és betesz egy AC/DC számot, akkor egyből hagyjuk abba...Teljesen kikészülök tőle. Valaki tudna segíteni?
11/L
válasza:Bonyolult egy történet úgy érzem megérte elolvasni.
Ugyan így vagyok én is, az unokatesómnak, akit imád a mamám (úgy hogy 5-en vagyunk unokatesók), mindent szabad.
A legegyszerűbb ha úgy sz_rod le az egészet ahogy van :P
Na sya, vigyáz magadra, óvakodj a családtól :D xD
válasza:Az idős kor rigolyákkal jár. Ezt sajnos el kell nézni.
Kései gyerek vagyok, a szüleim már idősek (28 vagyok). Rajtuk is látom, ahogy keményednek be a szokások, kevésbé rugalmasak, naívabbak. Nincs értelme vitatkozni velük, jobb rájuk hagyni pár dolgot. Egyik füleden be, másikon ki.
Bízom benne, hogy 40-60 év múlva én nem ilyen leszek, bár valószínű, hogy akkor én fogok a leendő gyerekeim és unokáim agyára menni....
válasza:Most leírhatnám, hogy miért, de nem akarom megbántani a nagymamádat :)
Nem tudom ezt ismered-e: [link] Érdemes Zolinál a többi nagyapás leírást is elolvasni :)
Különben sokat nem tudsz ezzel csinálni sajnos. De a saját meggyőződésed, igényeid, szokásaid ne add fel mások kénye-kedve szerint, még ha ő történetesen rokon is. Ezek emberi játszmák, és jó játékosnak kell lenni.
válasza:Én is csak azt tudom ajánlani, mint az egyik előző... ne foglalkozz velük... amíg "illik" pofavizitre menni, addig menj, aztán kerüld el őket jó messzire. Mondjuk az én esetemben nem volt olyan, hogy azt akarta hogy odaköltözzünk (isten ments), egyszerűen csak jobban szerette nagybátyámat (és az ő családját), mint apukámat, de persze aput nyúlta le sok pénzzel, és vele csináltatott mindent, mert belenevelte szegénybe, hogy a család minden kívánságát teljesíteni kell, és hogy a szülő minden esetben szent, közben meg pénzelte nagybátyámékat... közben meg kezdte, hogy az unokatesómék mennyivel kedvesebbek vele. Na ja, ők tíz-tizenöt évvel idősebbek nálunk, akkor a mama még tudott rájuk vigyázni, hozzánk egyszer jött csak el, és akkor is a másik nagyimat ócsárolta, hogy miért nem jön többször segíteni anyának :S, eszébe nem jutott volna semmit segíteni... ezek után , meg azután, hogy amikor csak lent voltunk náluk, papolt nekünk meg szentbeszédeket tartott, semmi jó szó vagy vmi, elvárta, hogy a talpát nyaljuk (az volt a legjobb, hogy egy vidéki omladozó házban lakott, amit nem takarított, tiszta penész volt, én meg allergiás voltam, és ezt nem volt képes felfogni, meg biztos csak kényeskedem, én a városi lány-voltam akkor 4éves-, aztán 1x úgy befulladtam, hogy kénytelen voltam a kocsiban aludni)... az utóbbi időben meg azért pl. , mert betegen nem mentem el egy rokoni összejövetelre, elkezdte, hogy az ne is várjon tőle semmit, aki nem képes meglátogatni a nagyanyját... basszus, azt várta volna el, hogy 40fokos lázzal odamenjek neki hajbókolni meg hízelegni...
Úgy voltam vele, hogy amíg együtt lakom a családommal, addig megyek hozzá, utána meg többet rólam nem fog hallani soha... mondjuk idén meghalt, szval...
Szval én azt tanácsolom, hogy ha lehet, ne szólj hozzá, ha meg kiakad, akkor szépen higgadtan fogalmazd meg, hogy neked is van egy kialakult életritmusod, és anyukádék így neveltek, és ezt tiszteletben kellene tartania.
Uhh hát ez is durva... Nagyon sajnállak.
Az a baj, hogy ha el merem mondani a mamámnak a véleményemet, akkor neveletlen liba vagyok, ha csöndben maradok, az a baj, mert hogy miért nem vagyok képes megszólalni...
válasza:Tudsz tenni ellene, csak azt ők nem fogják szeretni.
Először is, ha valami problémád van, azt a szemükbe mondod.
"Én nem szeretem a bundás kenyeret." - ennyi. Nincs ebben semmi kivetnivaló. (Mondjuk én imádom, de van amit meg én nem szeretek, így könnyen meg tudom érteni a problémát, és szerintem ez másnak sem okozhat problémát, akinek az IQ-ja magasabb egy vázáénál. Mondjuk egy padlóvázáé kb.) :D
Felénk valahogy az van szokásban, hogy nem éheztetjük a vendéget. Ha nem eszi azt, amit mi, akkor kerítünk neki mást. Elég sokfelé jártam már a világban, és azt mondhatom, ez elég elterjedt. Az ellenkezője a prosztóság. Ha ők ezt másképp élik meg, az ő dolguk, elég büntetés nekik, hogy ők élnek együtt önmagukkal. ;)
Megint csak nem egyezik a felfogásunk a szégyellősség témában, ám ez se bonyolultabb kérdés, mint az előző, ha Te ilyen vagy, akkor neked ez a kérésed, ilyenek a szükségleteid, egyedül fogsz zuhanyozni, kész.
Ebből nekem az következik, hogy ők NEM SZERETNEK téged. Nincsenek tekintettel rád, nem érdekli őket, hogy te mit akarsz. Az érdekli őket, amit ők akarnak. Ezt nevezzük más szóval önzőségnek. Talán így, egyenesen kimondva ez durván hangzik, viszont semmi értelme a köntörfalazásnak. Amennyire tőled telik, állj ki a saját érdekeidért és ne tőlük várd el, hogy változzanak, mert akkor csalódás csalódás után fog érni. Mivel még nem vagy felnőtt ez a legtöbb, amit tehetsz, mer az, hogy ezeket nem tartod magadban, sőt, ha lehet, nem csak itt öntöd ki a szíved, de otthon is megbeszélitek ezeket. Az általában jó hatással van, ha mindenki elmondhatja, mit gondol, mit érez? :)
42/F
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!