Miért nem akarják, hogy tovább tanuljak? És miért kell hülyének nézni az embert?

Most volt ugye a karácsony és összegyűlt nálunk is a család. Szóba került a továbbtanulás téma, mert vagy egy végzős unokatesóm, én meg most fogok végezni egy okj-s képzéssel és én is szeretnék tovább tanulni:). Beszélgetés közben előjött, hogy az unokatesóm és a húgom az ország hányadik legjobb gimnáziumába járnak, ilyen-olyan tagozatra. És akkor a családtagok elkezdtek azon filozofálni, hogy melyik az ország legjobb gimnáziuma, apám meg beszólt, - ami nagyon rosszul esett - hogy biztos az a szakközépiskola ahova én jártam (vidéki kis noname iskola). Ez nagyon rosszul esett. Utána unokatesómat interjúvolták, elmondta, hogy mi szeretne lenni (az egyik legnehezebb szakma), utána rám terelődött a hangsúly, megkérdezték, hogy én mikor akarok elmenni dolgozni?! Köpni, nyelni nem tudtam, mondtam én még tovább szeretnék tanulni, utána apám megint közbeszólt, hogy "minek, úgyse vesznek fel" (Ez volt két éve is, akkor kettétéptem a jelentkezési lapot) Nem szóltam semmit, de a sírógörcs kerülgetett:(

De igazuk van, nem? Nekem nincs két nyelvvizsgám, mint unokatesómnak, még angolból sincs, azt akarom most letenni. Amellett készülök az ismétlő érettségieimre, meg az szakmai vizsgára és szakdolgozatot is készítek:) Én tényleg próbálok megtenni mindent azért, hogy felvegyenek, de mindig az ilyen emberek húznak vissza.

Miért ilyen ellenszenvesek velem?

Arra nem lenne szükség, hogy dolgozzak, mert jól élünk, de most a vizsgákra készülés mellett, meg ugye szeptembertől a fősuli, ahol megint nem tudnék suli mellett dolgozni, mert legszívesebben azt szeretném ha angol nyelvű szakra vennének fel, (ezt még megemlíteni se mertem) ott meg rengeteget kell tanulnom majd:)

Mit tegyek? Zárkózzak teljesen magamba?

19/L