Normális, hogy ennyire gyülölöm őt?

Ha ilyen lett ahozz a szüleidnek is van köze az is az ő nevelésük hogy a testvérek gyülölik egymást.

én is utálom az egyik testvéremet, mert egy roh**** mocskos féreg aki egész nap csak tvzik meg számítógépezik, elvár mindent, és meg is kap, ellenben velem, aki jóval több mindent letett az asztalra semmit sem kapok

bocs, ez lemaradt, a mi családunkat is ez tette tönkre, hogy nem egyformán vagyunk megbecsülve

Ez igaz,valahol a szülők felelőssége,hogy az egyik gyerek egy semmirekellő a másik meg az ellenkezője.Anyukádék miért engedik,hogy munka nélkül otthon nyomja a számitógépet?Mért nem küldik dolgozni?Ha meg nem megy kikell rúgni.

"Normális, hogy ennyire gyülölöm őt?" Nem normális, mert indokolatlannak tűnik abból amit elmondtál.

Nálunk is pont ez a helyzet, annyival kiegészítve,hogy a húgom állandóan meglop, amire anyuék nem szólnak semmit. Maximum, hogy maradjak csendben. Én 16 éves korom óta eljártam dolgozni, hogy anyuéktól ne kelljen pénzt kérnem, húgomnak ez eszébe se jut, mert hát ő meg kap mindent. Több tárgyból is bukásra áll egy nagyon gyenge iskolában, engem már azért is lecsesztek, ha 4est kaptam a gimiben. Rettenetesen nagy arca van, lenéz mindenkit, holott nincs mire felvágnia. Ha itthon valami tönkremegy, eltűnik, egyből engem szidnak le, holott ő a gondok forrása. Egyszerűen nem tudom mit lehetne vele kezdeni. Már annyira lusta, hogy edzésekre se jár, csak itthon gépezik egész nap. Olyan rondán beszél, hogy inkább nem is szólok hozzá. Emellett a másik testvérem is kezd az agyamra menni. Mindig velem íratja meg a leckéit, ezt leszámítva egy jó szava sincs hozzám,ő is nagyképű lett, próbálja a főnököt játszani. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudok mit tenni. Szüleim persze el vannak tőlük telve. Remélem ez a gyűlölet egy idő után el fog múlni, talán azzal ha egyszer el tudok költözni itthonról. Szerintem nálad is ez lesz majd a megoldás! Addig is kitartás! :)

szerintem teljesen normális amit érzel, ki mondta,hogy szeretni kell egy embert csak azért mert ugyanazok a szüleitek? az a nem normális,ha nem tudsz az érzéstől szabadulni, attól még lehet egy utolsó gerinctelen aljas féreg aki arra se méltó,hogy a nap rásüssön. tapasztalatból beszélek, nem csak a levegőbe. amióta csak él az öcsémnek nevezett embernek sem nevezg.ető egyed,megkeseríti a családunk és az én életemet. az,hogy mindenemet ellopta, a szüleimet is,hogy mindent tönkre tett aminek a közelébe került még semmi, majd kinövi. az,hogy állandóan hazudott majd kinövi. az,hogy bármi eltűnt,tönkrement és megpróbáltam felelősségre vonni, és végűl én kaptam érte, ugyan testvérharc majd kinövik. az,hogy az ég egy adta világon semmit nem kellett és nem is tett le soha az asztalra, jaj hát ő a legkissebb és fiú! az,hogy ahogy idösödött egyre több rendőrségi ügye lett, jaj hát reméljük észhez tér. az,hogy a pofája akkora mint a bécsi kapu és azt állandóan tudja szajkózni hogy neki bizony jogai vannak és ez neki jár! az,hogy olyan ótvar koszos és igénytelen,mint a legutolsó csöves, az,hogy sokadjára zavarták el otthonról-végre!- és az utcán kéregetett,lopott,hazudott csalt és még arra se volt képes,hogy a beteg apánk után érdeklődjön. és még nagyon sok minden amit leírhatnék,de nincs értelme, na ezek vezettek oda,hogy gyűlöljem a testvéremet. és mielőtt megkapnám,hogy nekem van bajom, van egy nővérem is akiért bármit megtennék. szóval megértem az érzëseid és sajnos a teljes közönyön kívül jobb megoldást én se találtam... kitartást!