Normális, hogy ennyire gyülölöm őt?

Iszonyatosan utálom a testvéremet, tényleg szívből és nem dühből írom. Egy igazi semmirekellő féreg, aki nem képes megállni a helyét a világban. Csak követelni tud és pénzt kérni anyuéktól ahelyett, hogy elmenne dolgozni. Csak a tévét bámulja meg netezik, hülye mint a föld. Nem érzem magamhoz egyáltalán közel és biztos, hogy soha nem fogok neki segíteni az életben. Csak anyukánk miatt van lelkiismeretfurdalásom, mert ő örülne, ha jó kapcsolatban lennénk egymással. Biztos, hogy nem fognak megváltozni az érzelmeim a testvérem iránt..csak az érdekel, hogy tudnám elnyomni magamban a gyülöletet. Van, aki hasonlóan érez?