Miért van az, hogy nekem nem szabad idegesnek lennem, mindig csak másnak?

jajjj de ismerös, nálunk ugyanez megy. Húgom ami a szívén a száján, simán leordítja anyám haját ha felidegesíti. Anyám szintén ilyen ordítós, minden hülyeségért rögtön kiabál. Én meg alapvetöen nyelek, nem szoktam odamondani, úgyis abbahagyja. Tegnap viszont kitört a parasztgyalázat, mert én is ideges mertem lenni. Ugye ez szokatlan és tölem nem türi el valamiért.

Minden házimunkát én csinálok, ugye gyesen vagyok, anyám dolgozik, férjem is. És tegnap nem vittem le a szemetet. Mondtam neki, hogy azért, mert nem volt kedvem kivételesen 2 órát sminkelni, hogy leviszem, mert smink nélkül nem megyek utcára 5 percre sem. Ez az én mániám de kb. 10 éve és meg is szokta, hogy én ilyen vagyok. Erre meg elkezd ordítani velem, hogy persze akkor most neki kell levinnie meg hogy milyen rendetlen vagyok, stb. egy darabig nem szóltam semmit. Aztán csak folytatta az ordítozást, nem bírta abbahagyni. Akkor berágtam. Pont férjemnek vittem volna feloldva fájdalomcsillapítót pohárban, mikor elegem lett, és olyan erövel vágtam a padlóhoz a poharat, hogy a szilánkok nagyon messzire elrepültek és a székre is felpattantak....kis híja volt, hogy elkerülte a babámat... Persze akkoris én voltam a hisztis p.csa, mert nekem ugye mindent be kellene nyelni, csakhogy ez nem így müködik, azért nekem is van egy türéshatárom.

Szerintem ez sosem fog nálatok sem változni, költözz el, nekünk is folyamatban van.