Miért van az, hogy nekem nem szabad idegesnek lennem, mindig csak másnak?

Nekem is ilyen a viszonyom anyámmal. Ha ő ok nélkül ordibál,akkor jópofizni kell órákat mert "felbasztam az agyát". Én meg alapvetően nagyon nyugodt ember vagyok,nehéz kihozni a sodromból,de ha megtörténik akkor már elvagyok küldve melegebb éghajlatra,hogy hogyan engedhetek meg magamnak ilyen stilust.

Mondjuk nálunk az egész család úgy mükődik,hogy anyám akarata mindenekfelett,őt mindig mindenért tisztelni kell akkor is ha nem tett érte semmit egész életében.

Ha nem értek vele egyet ,akkor már lázadok (21 éves vagyok és a hisztéria elég távol áll tőlem).

Ismerős. Ugyanez van nálunk is. Anyám az, akinek a hangulatától függ minden. Neki lehet idegeskednie, neki fájhat a feje. Én, ha megemelem a szavam, akkor már megint 'dinka' vagyok. Ez úgy ment egy darabig, a végén aztán borítottam a bilit, és berekedtem, úgy üvöltöttem, de megérte. Vissza kell csattani, nincs más megoldás. Ha ronda dolog lesz, akkor is. Ne hagyd, hogy letorkoljanak. Olvass be egyszer neki, és ha a párod kivonul, hogy 'majd ha normális leszel', akkor tudatosítsd benne, hogy ez mostantól pedig így lesz, és vissza fogsz szólni. Ha nem tetszik neki? Pakoljon, menjen.

Ilyen emberrel nagyon rossz életed lesz, mert mindig a földbe fog taposni. De ha megszokja, hogy van szavad és véleményed, még fejlődhet is a kapcsolat, és megtanulhatja tisztelni, hogy neked is van életed, véleményed.