Mit kéne mondanom anyunak, hogy ne csinálja ezt?

Valamilyen szinten önzőségnek hat, amit most itt kifejtek, de engem tényleg zavar. Anyu alapból elég szélsőséges ember, mindenben csak a naaagyon jót vagy a rettenetes sz*rt tudja meglátni. bipoláris.

De ami most épp (meg az elmúlt években is..) az idegeimre megy, hogy odáig van a nehéz sorsú emberekért. Mindig is csinálta, hogy piacon eladókkal/vásárló nyugdíjasokkal, aluljáróban kéregetőkkel elegyedett szóba... ami aztán azt eredményezte kivétel nélkül, hogy itthon egy héten át depiben volt és újra és újra felhozta, hogy milyen rettenetes azoknak az embereknek az élete.

Tényleg az. Sajnálom is őket. (gyakran gondolkozom is azon, hogyan lehetne megoldani a szegénység problémát Magyarországon) De ezt nem lehet csinálni!! Annyira lehúzza az embert.

A másokkal való törődés nem abban merül ki, hogy a meleg otthonomban az elegáns ruhámban, ölemben a friss vacsorával, sírok mások miatt.

Ma próbáltam utalni arra, hogy tényleg szörnyű nekik, de azért nem kéne ennyire megszomorodni. Erre én lettem leszúrva hogy nem vagyok érző lélek, ő legalább meglátja ezeket a gondokat.

Mit mondjak neki, hogy kicsit kizökkentsem végre ebből? Egyáltalán lehetséges ez?

Köszönöm