Mit gondoltok egy olyan lányról, aki 25 éves, de nem szeret bulizni, nem volt még komoly párkapcsolata (találkozgatott fiúkkal, de hosszú kapcsolat nem alakult ki)?

Valamilyen személyiségdefektje van, ami taszítja a férfiakat, vagy pedig irreálisak az elvárásai, és senki sem elég jó neki.

Ismerek néhány huszonévest, akiknél minden klasszikus jel felfedezhető: Mindig olyanba szerelmes, akinél nincs esélye/kapcsolatban van/aki csak szexet akar tőle. Ha a legkisebb hibát fedezi fel a férfiban, már visszahőköl. Közben folyamatosan kesereg, hogy neki soha nem lesz senkije. Elvei vannak, de ha számára külsőleg megfelelő férfit talál, azonnal sutba dobja azokat. Így persze könnyen kihasználják, amivel aztán igazoltnak látja azon állítását, hogy neki sosem lesz senkije. Mindeközben folyamatosan küldi el az olyan férfiakat, akik a csillagokat lehoznák érte az égről, csak éppen nem felelnek meg mindenre kiterjedő kényes ízlésének.

20 éves vagyok.

Bulizni életemben 3x voltam, abból 1x a saját szalagavatóm utáni buliban :) Nagy partyarc vagyok ha arról van szó, de nem lételemem, hogy minden héten ezreket hagyjak ott vmelyik diszkóban.

Jelenleg van párkapcsolatom már 4 éve. Minden téren ez az első komoly kapcsolatom. Egy közös barát által ismerkedtünk meg, amikor rávett, hogy ne csak a könyveim mellett üljek. Nem kerestem senkit, ez csak úgy jött magától.

Szerintem vedd rá a tesód, hogy járjatok el néha szórakozni (nem feltétlenül diszkóba!, biliárdozni, bowling-ozni, csócsózni stb), de csak azért, hogy ti jól érezzétek magatokat, ne pasivadászat legyen. Csináljátok azt amit szerettek. Ha többször mozdul ki akkor lehet, hogy beleakad a nagy Ő-be :)

Sok sikert!

24 éves koromig rendre "hülyékbe" futottam bele. Volt hipochonder testépítő, volt olyan, aki nem bírta megemészteni, hogy diplomám lesz (nekem fel sem tűnt és nem is érdekelt ez) vagy bármilyen más módon disfunkcionális volt.

A mostani férjemmel akkor ismerkedtem meg - vele is volt pár kör - de most már "révbe értem", semmilyen tolerálhatatlan hülyesége nincs, szeret, szeretem.

Bulizni sose vágytam, inkább kávéházas típus vagyok. Nyáron egy-egy buli jól esik, de hiába innék, a gyomrom gyenge és előbb jön vissza a pia, minthogy hasson - így nem erőltetem. Táncolni nem tudok, nem szeretek. Kis termetű vagyok, nagy tömegben mindig vagy sörrel borítottak le, vagy simán rám léptek. Ezért tömeg se vonz.

Önmagában az, hogy valaki szeret-e bulizni, szerintem nem jelent semmit. Más típusú embereknek más jellegű hobbijaik vannak - van aki imád motorozni, más meg fél rajta. Szerintem ez alapján nem lehet osztályozni, mert ennyi erővel az is sokatmondó lenne, hogy ki milyen ételt szeret és milyet nem.

Szia!

Hogy állnak a dolgok mmostanában..?

Akult valami szép és jó..?