Leszek boldog valaha?

Ez hosszú történet lesz!És tudom,hogy legtöbben ezért el fognak ítélni,de én is tisztába vagyok ezzel és ezért senkit nem fogok lepontozni ha őszinte véleményét írja!

5 évig komoly kapcsolatom volt egy fiuval(Á)miután én meggondolatlanul egy kicsisségért szakítotam vele.Ez lassan már egy éve történt,de eközben követtem el életem legnagyobb hibáit!Amiután szakítottunk az egyik "barátnöm" elcsalt külföldre,mondván hogy van egy jó munkalehetősége a számomra annál a cégnél,ahol ő is dolgozik és ne kínlodjak tovább a szupermarketbe 170euroért mikor 700-at is megkaphatok szállással együtt.Még a repülő jegyemet is ő állta!Nem is tétováztam,neki estem a jónnak kínéző ajánlatnak,mivel othon én kerestem a megélhetősségre valót édesanyámnak és nekem,mert a jó édesapám,amit kereset,mindet ítalra költötte!Amikor kimentünk a "baratnöm"barátjánál(B) száltunk meg(nem is tudtam,hogy az is van neki)!Ültünk két napot othon,mire aztán rákérdeztem,hogy mikor kell kezdjek,erre azt a választ kaptam"-még nem tudom".Aztán kérdeztem tőle "-te mikor kell dolgoz?"a válasz ez volt"-ó,hát nem akarok ide vissza menni dolgozni,mert a régi munkások kihasználnak"(idövel kiderült,hogy nem is dolgozot)!Így teltek a napok,esténként kijártunk üditözni,ahova jött velünk B barátja is.4 nap után egy reggel azzal fogadott a "barátnöm",hogy ne haragudjak,de nem kapunk munkát és a barátját zavarja,hogy naluk lakom!"-de hova menjek?"kérdeztem,"este megyünk egy hotelba valaki ismerösökkel és megkérdezem,hogy átköltözhetsze hozzájuk"volt a válasz.Este elmentünk a hotelbe,hát a két ismerös két 40körüli férfi volt,na a kettő közül kellett volna egy nap alatt választanom,hogy kihez költözek.De a választás helyet megállás nélkül sírtam,hogy meg se tudtam szolalni.Aztán este jött megint B barátja C,akit már az elsö nap után rendes embernek tudtam jellemezni,meghalotta,hogy sírok és néhány kérdése után nem kapot kielégítő választ megkért,hogy menjek vele.Erre B mérges lett és nem akart engedni,mondván,hogy már van akihez költözem(szinte verekedés lett belőle)végül aztán elmentem vele,mert rájöttem,hogy el akarnak adni:(Nem is bántott,jol bánt velem,el meséltem neki mindent,hogy miért jöttem és hogy még othon is lemondtam a biztos munkahelyemről,erre ő megsajnálta édesanyámat és pénzt is küldött neki,így ment két hétig s miután ő sem talált nekem munkát,haza küldött evvel a búcsúval:"-Köszönöm,hogy takaritottál és főztél nekem,ha haza mész és ugy gondolod,hogy vissza akarsz jönni én szívesen vissza várlak,de akkor meg kell esküdj velem(ő muzulmán és addig nem szabad lányhoz nyuljanak,amíg meg nem házzasodnak)"Haza mentem,nem szoltam senkinek semmit,miután nem kaptam új állást sehol elhatároztam,hogy vissza megyek B-hez.(Othonlétem alatt nem is láttam A-t,mert más városba dolgozott)Vissza mentem és össze házassodtunk B-vel(nem szerettem,még csak nem is tetszett de más választás nem volt),nem dolgoztam,minden héten küldtünk pénzt édesanyámnak,pár honap után teherbe estem!De mindez idő alatt nagyon hiányoltam és sírattam A-t!Mikor a terhességem harmadik honapjában(jelenleg 5honapos terhes vagyok)jártam,haza voltam látogatoba,ahol szüreti bált tartottak.Én is elmentem a testvéremékkel és A az igazi szerelmem is ott volt,fel is kért táncolni,táncközbe fülembe sugta,hogy még mindig nagyon szeret és elkezdett könnyezni,majd bocsánatot kért tőlem és ki ment.Rá 5 percre a testvérem megkért,hogy menjek ki hozzá A-hoz és beszélgessek vele,de ahogy kimentem elhuzott egy árnyékos helyre(ne lássanak,mert már mindenki tudta,hogy férjnél vagyok és még terhes is)a karjaiba ragadott és így sírtunk megállás és szó nélkül kb.2oráig!!!Aztán még esténként találkoztunk és mondta,hogy ő vissza akar kapni,csináltassak abortuszt és menjek vissza hozzá,mert ő nem tud sehogy sem elfelejteni,sőt még jobban meg szeretett,de én is ugyanigy éreztem és érzek iránta!Bele is mentem a tervbe,igaz akartam is meg nem is hisz első gyermekemről van szó,de aztán végül nem lehetet,mert már nagy volt a baba és nem válalták a dokik!Aztán pár nap mulva,mikor mondtam neki,hogy megyek vissza a férjemhez,azt mondta,hogy ne menjek,mert ő így is elfogad gyerekkel csak velem lehessen!Aztán abban egyeztűnk meg,hogy még vissza megyek B-hez s mikor haza megyek szülni,akkor végleg othon is maradok,mert arra már édesanyám is intézheti a nyugdíját(legalább amíg nekem lesz munkahelyem,addig legzen miböl megéljünk!És így maradtunk el,én vissza jöttem a férjemhez,aki megvan bolondulva a gyermekért,alig várja,hogy már láthassa.Minden nap mig a férjem munkába van telefonon beszélünk A-val!(Ez nagy szemétség az én részemről,amit a férjemmel művelek,hisz teljesen kihasználom,de nincs más választásom, A-nak pedig nincs biztos munkahelye)Most gondolkodom ,hogy mit csináljak ha haza megyek szülni,vissza jöjek a férjemhez,aki íránt csak nagy hálát érzek,megszeretni nem tudtam,mert teljesen különböző a kulturánk,a gondolkás pl:nem vehetek föl rövid nadrágot és kivágott nyakú bluzot,olyanrol,hogy nyáron fürödjünk a tengerbe szó sem lehet...stb,stb!vagy maradjak othon avval akit igazán szeretek és akivel szabadnak érzem magam!Az utobbi-val az a baj,hogy a gyermek nem fogja megkapni mindazt amit a férjem adhat neki,de az sem lenne szerintem jó,hogy olyan családba nevelkedjen,ahol a szeretetnek semmi köze!Most nagyon megkönnyebültem,hogy végre ami a szivemet nyomta kimondhatam,mert senkinek nem merek semmit mondani,hogy mi is van a szivem mélyén,sokszor ugy érzem összeroskadom!Lehet a jó Isten teszi mindezt velem,azért amiket csinálok!Ha így megy továbbra is nem tudom mi lesz velem,de jó nem az biztos,mert nem birom a szenvedést!!!