Mi történik velem? Két énem van?
Másodéves vagyok az egyetemen. A csoportban én vagyok a legőrültebb, a legbevállalósabb, az a személy, akire sokan felnéznek (ezt a barátaimtól hallottam). Néhány kevésbé érdekes személyiségű csoporttársam tőlem szokott idézgetni, az én poénjaimon nevetnek.
Pedig nem vagyok szép lány, egyszerűen csak élvezem az életet, igyekszem poénként felfogni.
Amikor azonban hazajövök és leülök tanulni, utána minden megváltozik. Ugyan az a fotelben ülős, halk szavú, szende lány vagyok, aki fiatalabb koromban voltam.
Mitől van ez? Amikor édesanyámmal erről beszéltem, ő azt mondta, hogy biztos a barátaim előtt megjátszom magam és azért furcsa itthon, mert itt már ismernek és nem kell megjátszanom magam. Én nem ezt érzem. Beszéltem erről az egyik gyakvezető tanárommal is, aki szerint az lehet a probléma, hogy otthon nem merem felvállalni a valódi énemet. Ki vagyok én? És most merre tovább? Két különböző ember él bennem?
válasza: válasza:Szia!
Én most tizedikes vagyok,és érzem hogy tök máshogy viselkedek a mostani osztálytársaimmal, mint a régebbiekkel, bár ők is jóval másabbak.. a régieknek semmit nem lehetett elmondani, a mostaniakkal mindent megtudok beszélni, néha még találkozok a régiekkel is, de velük én is más vagyok..:S
Az újakkal viszont tényleg jól érzem magam!
16/L
válasza: válasza:Szerintem ez nagyon jó adottsàg,hogy emberek között nem vagy visszahuzódó!Az is hozzàjàrul,hogy jól tanulsz.A lényeg valakinek érzed magad!
Talàn a szüleid elõtt nem mered kimutatni,ami van benned.Nincs ebben semmi,maradj az aki vagy!
válasza:Az ember mindig szerepeket játszik, nem feltétlenül rossz értelemben. Ha orvosnál jársz, akkor a "beteg" szerepet veszed fel, ha le kell tolni az alkalmazottat, akkor a "főnök" vagy. Otthon leszel majd "feleség", "anya", szülők előtt "gyerek".
Mindig az adott közeghez igazodik az ember. Amíg az alapvető személyiségjegyek nem torzulnak és nem kényszerülsz hazugságba, semmi gond ezzel.
Gondolj bele, a temetésen se ugrálsz piával a kezedben, mint ahogy buliban sem sirdogálsz a pult mellett.
válasza: válasza: válasza:Szerintem ne aggódj, sokan vagyunk így :D
1. én is otthon csendesebb vagyok kicsit, mint az egyetemen.
2. mikor telefonálok anyuval, sokszor veszem észre, hogy más a hangszínem, mint általában, hiszen vele nem engedhetek meg egy haveri hangnemet, akármilyen jó viszonyban vagyunk, nem oda illenek azok a szófordulatok, poénok, amiket mondjuk a barátnőimmel szemben megengedhetek magamnak.
3. nah, meg mikor például egyedül sétálok az utcán, teljesen védtelennek érzem magam, alig van önbizalmam, rá sem merek nézni az emberekre, előtte este meg még egy kocsmában "vetítettem" (jó értelemben értsd) nagy vagányan a barátnőimnek...
Szóval szerintem nálad is igaz, hogy egyszerűen mindkettő te vagy, helyzettől függ, hogy viselkedsz, reagálsz dolgokra. Lehet az ember igazi társasági ember, de valamikor ki kell kapcsolni, ez általában otthon történik.
válasza:Én a végletekig ellentmondásos vagyok. Szórakoztató, és unalmas, szép, csúnya, okos, retardált, és így tovább. Mégsem címkézem fel magam, hogy akkor most mi a bajom, beteg vagyok e, vagy sem. Lehet, hogy van 10 énem, és?
Éld az életed, és csak igazi gondokkal foglalkozz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!