"Edd meg vagy rohadtan eszed" probléma. Hogy értethetem meg vele a következőt?

Ha meg nem rakna, nem foglalkozna azzal mit eszel egész nap, akkor az lenne a bajod, azért írnál ki kérdést. Anno suhanc koromban volt úgy, hogy én sem ettem meg a tízórait, ahogy hazaértem betettem a hűtőbe, estére feltuningoltam és megettem. Basszus és még élek.

Remélem ez lesz életed legnagyobb problémája.

Az meg hülyeség, hogy nincs időd megenni. Megfogod menet közben megeszed, míg átjutsz A-ból B-be.

Ennyi.

majd még nősz egy kicsit és akkor meg az lesz a probléma ha nem eszel h leesik a vércukorszinted, és akkor vagy elájulsz vagy szarul leszel, és az agyműködéshez is kell a kaja.

Mellesleg örülj h ilyen rendes anyukád van aki készít neked szendvicset,reggelit. Ha épp nem párizsisat kérsz akkor kérd meg h mást csináljon amire épp vágysz vagy ha semmire akkor tegyen be 1-2 almát vagy bármilyen gyümölcsöt amit szívesebben megennél. Nem nagy kérés felőled szerintem ha kérdezel vagy kérsz!!!??

Megkérdezhetem, hogy milyen nemű és hány éves vagy?

Komolyan, nem gúnyból kérdezem.

Szerintem ennyire azért nem kellene lehurrogni a szerencsétlen kérdezőt.. Én is voltam iskolás, és ameddig nem vettem "saját kézbe" az étekeztetésemet, nálunk is probléma volt a dolog. Anyám folyton traktált mindennel, pedig nem voltam 30 kilós alakját féltő leányka, és nekem bűntudatom lett volna, ha azt a zsömlét, amit nekem csinált, kidobom - ezt abszolút bunkóságnak tartottam - és aztán a szemébe hazudok. Tudtam, hogy ő így akar jót.. Szerencsére viszont belém nem erőltették belém, amit hazavittem..

Egyébként ha valami más kaját vinnél, és nem mindig párizsis zsömlét, az sem tetszene jobban? Én kisiskolás korom óta utálom, úgy megcsömörlöttem tőle..

Tudod te ebben a világban hányan cserélnének veled???

Vannak akik korgó gyomorral ülik végig az órákat,mert a szülők elvesztették a munkájukat.És annak örülnek,ha egyáltalán főzni tudnak nap mint nap.

Te szegény!!!!!Úgy sajnállak:)

Középiskolás koromban rohadtul irigyeltem azt a néhány oszt.társamat, akinek minden nap sonkás-salátás szendvicset csomagolt az anyukája.

Majd' éhen haltam, csórók voltunk, csak pár napos kenyérből tudtam csinálni magamnak lekváros szendvicset - sokszor vaj nélkül.

És volt egy csaj, akinek az anyukája kétkilós kenyeret vágott el középen és abból készített neki félméteres szendvicset. És amikor tőle kértünk "egy harit", akkor csak ennyit mondott: "Nem látjátok, hogy nekem is csak egy az egy szendvicsem van???" És nem adott.

Ezt a "problémádat" anyukáddal kellene megbeszélned.

Nem hinném, hogy ha normálisan közelíted meg, akkor is leordítana.