A szüleid milyen kifogásokat találnak ki?

Én is sokszor megkaptam az "amíg az én házamban laksz...,mert az anyád vagyok" stb.

A legmegalázóbb amit anyám valaha mondott "te itt csak egy eltartott vagy, neked itt semmihez nincs jogod".

Sajnos vannak olyan szülők akik nem tudjál felmérni, hogy a gyerekben milyen károkat tudnak okozni. 17évesen voltam először diszkóban, azt is úgy, hogy a barátnőm anyukája beszélte rá, hogy engedjen el. Soha egy barátnőm sem volt szimpatikus neki, nem engedett el sehova velük. Ennek köszönhető szerintem, hogy egy igen zárkózott ember lettem. Nagyon nehezen ismerkedek, és most nincs egy barátom sem. 18 évesen elmentem dolgozni, persze otthon laktam, rászoktam a cigire(nem az ő általa rossznak titulált barátnőim vittek bele)

Már 20 éves voltam, mikor lebuktam előttük a cigivel volt saját keresetem is, és akkor jött az, hogy amíg az ő házukban lakok addig én ne merészeljek dohányozni.(Otthon soha nem gyújtottam rá). 19 évesen volt először barátom (azóta ő már a férjem), most 28 éves nő vagyok, és van egy 1,5 éves kislányom. Sajnos vannak szülők akik szeretik túlzásba vinni a visszaélést a "hatalmukkal", csak az nem mindegy, hogy mennyire teszik tönkre ezzel a gyermekük életét.

"Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát!"

"Amíg itthon laksz, addig azt teszed, amit mondok!"

"Majd ha nagy leszel, megérted!"

Ilyenekre gondoltál?

Nekem a szokásos, "Mert gyerek vagy, azért!" vagy a "Nehogy már neked álljon feljebb" "Mert én azt mondtam" "Mert én vagyok a felnőtt és te a gyerek" "Mert azt hiszed hogy neked olyan nagy tapasztalataid vannak az életről?! Még csak egy kis szaros kölyök vagy"

Ilyenkor, főleg az elsőre (mert gyerek vagy azért) azt szoktam válaszolni és a gyerek csak hülye lehet?! És nekik nem lehetnek jogaik?!

16/L

Gyerekpárti vagyok, nagyon is. Soha nem aláztam meg egyik testvéremet sem, értelme sem lett volna, azok után, ahogy a szüleim bántak velünk meg sem tehettem. De néha egyszerűbb azt mondani, hogy kérlek szépen menj be a szobába, és maradj kicsit csendben. Folytathatnám, és elkezdhetném megindokolni, hogy azért mert akkora hülyeséget írtál ide, hogy a fülem ketté áll, vagy, hogy 17 évesen lehetne már annyi eszed, hogy nem lógsz el az iskolából egy idióta plázacica miatt.

Nem teszem meg, mert higgadtan többet érhetek el, mintha elkezdem neki mondani, hogy olyan hülye vagy mint egy tál molylepke. De ehhez szükségem van arra, hogy kicsit békén hagyjon, és ne várja el, hogy mindent máris elmagyarázzak neki, mert sajnos én nem vagyok tanár típus, képtelen vagyok azt feldolgozni, hogy ő még csak most tanul, hogy ez neki még nem megy kisujjból. Ezt nem egyszer elmondtam már a testvéreimnek, és felfogták.

Mindig melléjük állok, akármekkora baromságot csinálnak, de ehhez el kell fogadniuk, hogy egyelőre még én vagyok az aki okosabb, aki esetleg segíthet is, ha hagyják, és nem hiszik azt, hogy na ők aztán mindent tudnak.

Gondold úgy, hogy tiéd a világ, legyenek ambícióid, de ne légy buta, és néha hidd el, hogy csak segíteni akarnak a nagyobbak.

Nekem ez a kifogásom.

Igen, van olyan, hogy kicsúszik a számon, hogy "fiam, ha olyan magas lennél, mint amilyen hülye, ülve nyalnád a Holdat", de ilyenkor bocsánatot kérek, mert tudom, hogy nekem nincsen igazam. Mert én is képes vagyok beismerni azt, hogy hibáztam, de hogy együtt tudjunk működni, szükség van arra, hogy a másik fél is képes legyen a megbánásra, a hibái beismerésére.