Ismer v. alaki olyan párokat, akik hosszú idő után szakítottak (mondjuk több, mint 5 év után)? Mi lett velük, újra összejöttek vagy nem?

Ha azért mentek szét, mert házasság és baba kérdésben nem tudtak megállapodni akkor nem hiszem, hogy összejönnének újra. Én magamból indulok ki, én se akarom egyiket se. Lehet, hogy egy darabig együtt tudnék lenni egy olyannal aki erre vágyik, mert mondjuk tegyük fel ő azt mondaná, hogy neki nem annyira fontos ez, és inkább velem van házasság és baba nélkül minthogy lemondjon rólam. Van ilyen sok pár csinálja ezt. De ha ő rájönne, hogy neki ezek mégis kellenek és emiatt szétmennénk, akkor én már csak miatta se fogadnám vissza. Nincs jogom ahhoz, hogy megfosszam ezektől a dolgoktól. Bármennyire taszít engem mindkettő, a gyerekvállalás épp úgy mint a házasság, attól én még elismerem, hogy ezek csodálatos dolgok. Csak nem nekem. De senkit nem fosztanék meg tőle, pláne nem azt akit szeretek. Volt olyan személy az életemben, aki a barátomból több akart lenni, de pont ezért nem hagytam, hogy több legyen köztünk, mert tudtam, hogy másfelé tartunk és pár év múlva emiatt egyikünknek fel kéne adnia magát, a terveit, az elképzeléseit. És nem akartam azt se hogy miattam lemondjon dolgokról, meg azt se hogy nekem kelljen feladnom az elveimet.

Tipikusan az az eset amikor a szerelem kevés. Hiába szereti egymást két ember, ha a jövőjüket másképp képzelik el.