Honnan merítesz erőt amikor már semmi nem jó?

Huszonéves lány vagyok,élnem kellene,világot látni és hasonlók.

Ehelyett egy porfészek város közepén lakok,friss diplomásként minimál alatti összegért dolgozok,nincsenek itt barátaim,az egyetlen amiért,akiért itt vagyok,az a párom,de kezdem feladni.Szeretem nagyon,de belefáradtam,hogy sosem jó semmi.Ország másik végében 4x ennyit kereshetnék kezdőként,szivem szakadt meg mikor vissza kellett mondani(utána inkább töröltem magam az álláskereső portálokról,ne is fájditsák a szivem).Ő is találna munkát,olyan a végzettsége,és mindenhol többet fizetnek annál amit most kap...

De maradjunk mert még suli van vmennyi (mintha akárhonnan nem tudna bejárni 2hetente hétvégén,mint ahogy kivétel nélkül mindegyik csoporttársa teszi),meg mert ...már nem is tudom milyen kifogás van mindig.

Ráadául mióta megint új tanév (szerencsére az utolsó,többet iskola közelébe nem engedem),azóta nem lehet kibirni...depresszió vagy stressz,nemtudom,szerintem már orvosi eset ennyit hisztizni meg pánikolni (felelegesen mert minden sikerül),és rajtam csattan mindig.

Semmi nincs abból akibe pár éve beleszerettem,ezt ő is elismeri...de tenni...áhh...

Még bő fél évet kell kibirnom,azt a határidőt adtam,vagy költözök nélküle...

De azt hogy birjam ki? itt semmi nem köt le...heti 30 órás melóm van,örülök hogy ezt kaptam,itt nem tudok mást.

semmi elfoglaltság,unalmas meló,hazajövök,főzök,hazaér,film,alvás.Még a szex is lassan nullára csökken (bár az a folyamatos saját maga által okozott stressz miatt,ha kezdeményezek,akkor oké,amugy nem lenne hetekig)

Mivel kössem le magam bő fél éven át? (kötélen kívül...)