Jóban vagytok anyukátok/apukátok új párjával, Hogy fogadtátok el? Inkább 12-18 évesek válaszát várnám.

en 17 korul voltam amikor kiderult hogy apuna baratnoje van, anyuval kulon koltoztek mar, stb. en orultem neki,hogy szerelmes es hogy boldog, persze maig joban vagyok a baratnojevel

28 N

14 voltam és Anyunak egy uj férfi lett az életében. Nem fájt először annyira, mintha most váltak volna Anyuék, hisz Apu már kiskoromban "otthagyott minket" Amiért (!!) hálás vagyok. Jobb mintha veszekestek volna egész nap és stb.

De a férfi...először még egész jó volt...De aztán... Egy ingyenélő kis senki volt.. Eggyet soha ne csinálj..

1.: NE fordítsd az Apát a gyermekei ellen.. Ez a legrosszab érzés a világon.. Akkor szinte egyből megbocsáthatatlan bűnt teszel..

2.: Először légy velük megértő és közvetlen. Sokat beszélgess velük. De spontán. Ne ugy hogy " NA akkor üljhünk le beszélgetni" Az is egy kín.

3.: Először ha elnyerted a bizalmukat, azután lehet "kritizálni őket"

4.: Támogasd őket sopkszor, és neked elnézőnek kell lenni velük ELŐSZÖR. Utána már jöhet a többi is (:

A éegfontosabb (szémomra) az 1. pont..

Párom lánya 15 volt, amikor találkoztam vele. Ezt megelőzően csak az anyjától hallott rólam válogatott minősítéseket. (A válásuk után ismerkedtünk meg, nem miattam váltak, csak exnej kicsit labilis.)

Nagyon becsültem a lányban, hogy teljesen a 'saját szemére' hagyatkozott. Neki szimpatikus voltam, így nem az anyja véleményét vitte tovább.

Mondjuk nagyon figyeltem, hogy soha semmit ne erőltessek, ha kellettem, ott voltam, de "nevelni" soha nem próbáltam, azért van a vér szerinti apja.

Az esküvőnkön is ott volt, a vacsoránál odajött, hogy "ha már a nyakunkon maradsz, megölellek" - mindezt vigyorogva és poénnak szánva, majd jól megölelgetett.

Illetve azt a lasztit nem bírta nem lecsapni, hogy azóta "nevelőanyunak" vagy "anyunak" hív - csak 10 évvel fiatalabb nálam. De ezt is mosolyogva, ha mérges rám, akkor már "nagyi" vagyok :)