Meg vagy elégedve az életeddel? Sikerült az álmaidat valóra váltani? Az vagy aki lenni szerettél volna?
Az életemre nem panaszkodhatom, mindenhonnan támogatnak. Az álmaimat még nem sikerült teljesen valóra váltani:D Még tanulok, ha lediplomáztam, akkor majd dolgozhatok az álomszakmámban.:) Sőt még bónuszt is kaptam. Nem érdekelt fiatalon, hogy legyen mellettem szerető, most még ezt is megkaptam:D
A harmadik része nem jött össze, de idővel remélem ez is megoldódik.
Kérdező: Neked mik a válaszaid?
Jelenleg nekem se túl rózsás a helyzetem. 20 éves vagyok és valahogy nem találom a helyemet a nagyvilágban!:)
Most egyetemre járok, de így 1.5 év után rájöttem, hogy ez nem az én világom. Úgy döntöttem, hogy otthagyom az egészet a fenébe (egészen pontosan elmegyek levelező tagozatra). :D
Minek erőltessem a dolgot, ha semmi élvezetet nem találok benne? Igaz, hogy félek megmondani apámnak hogy váltani szeretnék, de egyszer élünk és én szeretnék olyasvalamit tanulni amiben örömömet lelem és ez az építészet!:)
Most nagyon lelkes vagyok, remélem lesz elég akaraterőm mindezt végigcsinálni.
A másik nagy álmom az, hogy (végre) elkötözzek otthonról. Nem jövünk ki apámmal túlságosan, anyukám már nem él, szóval menekülnék innen ezerrel ha lenne rá lehetőségem!:)
Most próbálok alkalmi munkát vállalni, hogy gyűjtsek az albérletre.
Ha ez a két álmom valóra válik akkor azt mondom majd "ELÉGEDETT VAGYOK AZ ÉLETEMMEL!!!". :)
Az életem egy részével elégedett vagyok, van egy gyönyörű lakásom, ahol együtt élek életem nagy szerelmével, azt tanulom, amit világ életemben szerettem volna, anyagilag is minden rendben. Az álmaim közül azok váltak valóra, amikre tényleg szükségem volt, de teljesen más irányba halad az életem, mint ahogy azt évekkel ezelőtt elképzeltem.
A másik oldalon viszont nagyon boldogtalan vagyok. Az anyám és az apám még csak azzal sincsenek tisztában, hogy egyetemre járok-e. Van három kisebb testvérem, akikről aligha vesznek tudomást, nekem kell gondoskodnom róluk, ami nem teher, de jó lett volna, ha a saját döntésem szerint vállaltam volna gyereket.
Lényegében van egy karrierista apám és egy karrierista anyám, anyám ennek tetejébe még alkoholista is, apám pedig éjjelét nappalát az irodájában tölti és a vállalatával foglalkozik, közben pedig próbálja kizárni a gondokat. Neki legalább minden szép és jó.
Nem vagyok elégedett.
Nincsenek álmaim.
Nem emlékszem ez akartam-e lenni, de a gyerekkori énem előtt nem szégyellném magam.
Meg eleg fiatal vagyok ahhoz, hogy azt mondhassam igen, elegedett vagyok az eddigi eletemel, nem ert meg sok pofon, vagy legalabbis nem akkorak, hogy tonkre tegyenek.
Egyetemre jarok, azt tanulom, ami erdekel es nagyon jo tarsasag gyult ossze a szakon, a tanultakon kivul is megegyezik nagyjabol az erdeklodesi korunk, tehat sok olyan ismerostem szereztem az egyetem altal, aivel el tudom tolteni a szabadidomet olyan programokon, amik szamomra erdekesek.
Maganeletem viszont nincs, marmint ha parkapcsolatrol beszelunk, mert barati korom az van.De nem erzem ugy, hogy akarmirol is lemaradnek meg, hisz mar emlitettem meg fiatal vagyok.
Meg sok almom van, amit nem sikerult megvalositani, de ugy erzem, hogy idovel sikerulni fog, csak ki kell varni az alkalmas idopontot, hogy elkezdhessem valora valtani.
Egyelore az vagyok, aki lenni szerettem volna, soha rosszabb ne legyen ennel, mint a mostani allapot.
20/L
Magammal mint személyiség teljesen meg vagyok elégedve. Nem nagyképűségből, de tudom magamról, hogy kedves, rendes, nagy állatbarát vagyok. Általában ha megismernek az emberek, megszeretnek.
De a külsőmmel, és a munkámmal nem vagyok elégedett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!