Nehéz megtalálni a megfelelo házastársat? Mennyi ido után lehet "megunni" a ferjed/feleséged?

"Az unja meg a másikat, aki soha nem szerette igazán."

Ezzel annyira egyetértek!!!!!!

"Ennek már 12 éve,és ma is ha jön haza a munkából vagy ha felhív,hogy készüljek mert megyünk vacsorázni,úgy érzem magam mint egy tini akit most hívnak először randira..Nincs olyan nap,hogy ne ölelne át,vagy ne puszilgatna,udvarolna.."

Ebben pedig benne van a lényeg.

A vaníliafagyit is le szokták időnként önteni egy nagy adag sziruppal, epret eszegetnek mellé, magyarul feldobják, és nem lesz unalmas. Aki beleun, annak nincs energiája arra, hogy egy szem epret csempésszen a fagyiba, hiába lenne úgy jobb. Inkább be a fagyasztóba- és jöjjön egy igazi eperfagyi. De idővel az nem lesz unalmas?

Ha egy kapcsolatban eljutsz a saját határaidig, ahol már nincs "energiád" arra, hogy feldobd, akkor ugyanúgy egy másik kapcsolatban is eljutsz egyszer a határig. Lehetne mondani, hogy "dehát az a vanília már nem olyan édes, mint az elején, esetleg az étvágyamhoz túl kevés". De a másik édes ízhez is hozzászoksz egyszer. Nem arra lettünk kitalálva, hogy habzsoljunk, hanem arra, hogy egyvalakit élvezzünk. És ha már választottál, energiát kell fektetni mindkét félnek abba, hogy izgalmas maradjon, és ne egy kiszámítható mókuskerékké váljon az egész, ahonnan menekülni kell.

"Nem arra lettünk kitalálva, hogy habzsoljunk, hanem arra, hogy egyvalakit élvezzünk."

Azért ezt nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni. Honnan tudod, ki mire lett kitalálva? Ahányan vagyunk, annyiféle sorsunk van. Van, akinek egy életre szóló kapcsolat a sorsa, másnak több emberrel van dolga életében. Nem lehet egyetlen kaptafára ráhúzni mindenki életét, mert egyszerűen nem működik. Egy kapcsolatban meg mindig a jelenre kell koncentrálni, a jelenben megtenni mindent, amit tudunk a másikért és a közös jövőért, aztán majd kiderül, hogy mit hoz az élet. Ember tervez, Isten végez.

"a férjem, és nálunk is előfordult már, hogy unalmas a vanília" -őszinte megjegyzés. Ilyesmi minden hosszabban tartó kapcsolatban időről-időre előfordul, én nem hiszem el, hogy valakiért mindig ugyanolyan hőfokon lehet évekig(!) lángolni.

Csak aztán személyiségfüggő, hogy ki hogyan oldja meg a helyzetet: újra felfedezi a párját (ehhez ő is kell ám! egyikük akarata édeskevés hozzá), titokban félrelép, nyíltan mást keres, csendesen beletörődik az unalomba ("ez az élet rendje") stb., stb.