Szerintetek változni fog a gondolkodásmódon azzal kapcsolatban hogy sose szeretnék gyereket?

Én 27 vagyok. Már kisebb koromban is biztos voltam benne, hogy nem akarok gyereket majd soha, és az azóta eltelt kb 15 év alatt talán ebben az egyben nem változott meg a véleményem. Pedig nem is az van, hogy nem szeretem a gyerekeket, imádom az unokaöcsém, -húgom, de sajátot nem akarok. Nem akarok vkiért felelős lenni, vkiről gondoskodni, mikor még magamról is sokx nehezen tudok...:-) Nekem is mindig azt mondták, hogy majd megváltozok, de nem lett igazuk, legalábbis egyelőre. Sajnos barátom szeretne, de ehhez két ember kell, ha én nem akarok, akkor megy vagy marad gyerek nélkül.

Ettől függetlenül még változhat a te véleményed is, még húsz év múlva is simán szülhetsz, addig pedig még többet fogsz élni, mint eddig összesen, szóval sok hatás fog még érni:-)

Alapvetően szembemegy a természettel, de lehet olyan, hogy valakit nem vonz a szülő szerep. Van, aki később, ahogy idősödik bevállalja, mert átértékeli vagy az eszére hallgat mert hát ez az élet rendje. - ugyebár. Sztereotípiákból és közhelyekből van bőven. Szerintem viszont meggyőzésre meg megfelelniakarásból senki ne vállaljon gyereket. Akkor érdemes, ha valakinek már szinte a 24-ből 48 órányit hiányzik, hogy nincs.

Egyébként ilyenkor el szokták puffantani a nagy "rojálflöss-t" a "FELELŐSSÉG" szót. Erre meg az a véleményem, hogy sokkal közelebb áll a felelősségteljességhez az, ha valaki nem akar rossz szülő lenni, megkíméli a nemlétező gyereket és a környezetét is - önmagától. A leönzőzésről is az a véleményem, hogy az, hogy valaki nem kívánja a gyereket, attól még lehet önzetlen, segítőkész, rendes ember.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:51

Elvégre a te szüleid is egy rakás sz*rt hoztak össze, nemdebár?

Hát gratulátok annak az anyukának aki 8 évig nem védekezett! Remélem a gyerekét is ilyen felelőséggel fogja nevelni... Még reklámozod is? Mintha az oviban lennék.

Amúgy pedig van még egy csomó nő akinek becsúszik a gyerek és mégsem változik meg szóval ez sem érv.

De amúgy csak azt tudom mondani amit a többiek. Vagy megváltozol, vagy nem, egyik sem rossz.

Örülök neki,hogy mások is akadnak,aki nem szeretnének gyereket :)Néha azt hiszem,hogy velem van a baj.

A kérdésedre válaszolva: igen változhat is,nem is. De ha továbbra is igy gondolod,csak 1 tanácsot fogadj el: SOHA! ne halgass a fanatikus anyák megjegyzéseire! Nem leszel Te attól kevesebb hogy nem lesz gyereked. Mindenki azzal jön,hogy haladni kell a korral,elkell fogadni a változást. A nők ma már választhatnak,hogy akarnak e gyereket,mig mondjuk akkár 100 évvel ezelött nem nagyon volt választásuk.

Még egy kis hozzásfüzés: én 2 évig dolgoztam idösek otthonába,és bizony az ott élők többségének van gyereke,nem is egy. És volt ott olyan,akinek 4 gyereke van,de az ott eltöltött két évem alatt 3szor ha meglátogatták az anyjukat. És több ilyen is volt, szököévbe egyszer eljöttek fél órára és ennyi.

Pont ez az, amit a 17:30-as is elmondott: attól, hogy gyereke, családja van valakinek, még abszolút nem biztos, hogy tartozik is valahova. Nagyon szép dolog egy szerető összetartó család sok gyerekkel, de komoly áldozatokat kíván, és nem garantálható a siker. Én sem akartam gyereket soha (nem is gondoltam rá), nálam is kimaradt a kislánykori "babázás", és most sem vágyom arra, hogy anya legyek (25 éves vagyok). Nem tudom eldönteni, hogy mindez bizonyos lelki sérülések következménye-e, vagy egyszerűen ilyen vagyok, de szerintem ez sokmindenen nem változtat.

Kérdésedre válaszolva: nagyon fiatal vagy még, nem lehet tudni, hogy változik-e a véleményed. Akárhogy is, értékes ember lehetsz.

Nekem 16 éves koromban minden vágyam volt egy gyerek, de miután huszonéves koromra eltemettem a fél családomat, annyira megutáltam az életet, hogy megígértem a soha nem leendő gyerekemnek, hogy nem kell megszületnie erre a világra. Ahhoz képest, hogy 20 éves koromban még legalább 6 gyereket szerettem volna...De most már több, mint 10 év eltelt azóta és ahogy telik az idő, egyre jobban irtózom még a gondolatától is. A furcsa az, hogy már nem is szeretem a gyerekeket. Úgy egyesével van, akit csípek, de összességében a hátamon is feláll a szőr a legtöbbtől.

Egy kiskutya látványától elolvadok, de egy kisbaba semmiféle érzést nem kelt bennem, max. annyit, hogy jaj csak ne várják el körülöttem, hogy gügyörésszek neki.

Annyian cseszegtettek már a gyerekszüléssel, köztük anyám, hogy már egyenesen irtózom a kicsiktől.

Másik nem elhanyagolandó ok, hogy kinek szüljek? 3,5 éves komoly kapcsolatom van, a párom szeretne gyereket, de olyan sokat tett azért, hogy nőként ne érezzem magam biztonságban mellette, hogy még a víz is kiver a gondolatra. Épp a minap mondta nekem, hogy nem érti mitől félek, ha ő elhagyna is, a gyereket úgyse vehetné el tőlem. Én meg nem mertem neki megmondani, hogy jobbab félek a gondolattól, hogy a rám marad a gyereke, mint attól, hogy elviszi...Ha egy kapcsolat megromlik, nehogy már csak a pasi kezdhessen lazán új életet. Mi a fészkes fenét kezdjek én kisgyerekkel egyedül, nekem nincs senkim, már anyám se, aki segítene, ha a férjem lelép.

Amúgy a legtöbb nő azért nem akar gyereket, mert nem kapja meg azt a szükséges biztonságérzetet a párjától, hogy bármi történjék is, mellette marad. Én nem fogok meghízni terhesen, 33 évesen is 20-nak néznek, mindig is inkább hízni akartam, de már tudom, hogy nem lesz belőle semmi, és mégis rettegek attól, hogy majd kedves párom undorodni fog tőlem nagy pocakkal. Olyan szülés-fóbiája van, ha terhességről beszélnek a tv-ben, továbbkapcsol, egyszerűen irtózik nem csak magától a szüléstől, de minden témától, ami azzal és a terhességgel kapcsolatos. Gyereket szeretne amúgy. Ha majd megmozdul a gyerek a hasamban, irtózva kapja el a kezét? Másik szobába költözik, vagy mi, ha már nő a hasam? Be fogja csukni a szemét, hogy ne lásson?

Amúgy én legalább annyira irtózok a gondolattól, hogy valaki mocorogjon bennem, mint ő.

Ez van. Biztos betegek vagyunk agyilag, de nem érzem magam biztonságban, és véleményem szerint hogy ma a nők többsége nem akar gyereket, erre vezethető vissza.

Nem vagy beteg, hanem elég sok olyan dolog történt veled az életben, ami mással nem. Ettől ne érezd magad rosszul és ne foglalkozz azokkal akik szerint ez beteges. Teljesen felfogható az indokod, aki ezt nem érti azzal van baj.

Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ezzel kellett szembesülnöd és megértelek, sajnálom ami veled történt :(

A komment az utolsó válaszolónak szólt.