Szerintetek érdemes élni? Miért?

Az élet szép... tenéked magyarázzam?

/Heltai Jenő/

Valaki az emlékkönyvembe írta nagyon régen. Akkor nem értettem annyira, mint ma.

Persze, hogy érdemes. :)

Én is kérdezgettem magamtól hasonlókat 13 évesen, mert unalmasnak találtam az életemet, kevés barátom volt, soha nem mentünk sehova, nem tartoztam a "vagányok" közé, egy kis csóró senki voltam, fiúk rám se néztek, stb. (persze lehet, Neked egész más okaid vannak.) Aztán évek alatt átértékeltem a dolgokat. Ha Neked is azért fáj a kis szíved,mert nem tartozol a "menők" közé, hidd el, az emberi értékek és a későbbi boldogság nem feltétlenül függnek ezzel össze.

KÉsőbb történtek velem sokkal durvább dolgok is - még mindig azért, mert a társaságot, a pörgést az izgalmakat kerestem az életben, csak rossz helyen, rossz emberekkel, és baromira alulértékeltem magam - de akkor már nem arra gondoltam, hogy nem akarok élni, csak arra, hogy nem akarok ÍGY élni. Már bánom, hogy a sodródás helyett miért nem maradtam a seggemen, miért nem olvastam otthon, fejlesztettem magam, és vártam meg az igazi barátokat - akik eljöttek, de már az egyetemen, 18 fölött.

Mindezek után kaptam egy fa.sza (nem halálos,de gyógyíthatatlan) betegséget,ami lassan 6 éve teszi tönkre a fiatal,huszas éveimet,állandó rosszullétek közt kell élnem - most is gondolkodtam, hogy be kéne fejezni, de aztán arra jutottam, előbb-utóbb úgyis meghalunk, minek siettetni.

Arra készülj fel...a szüleidnek kellene ezt igazából elmondania,de most már mindegy...

..hogy az életed nem lesz habostorta,mint ahogy sokan gondolják...hanem hullámvölgy,csak persze gyerekfejjel jobb ebbe nem belegondolni,de korán érő típus lehetsz...szóval hol fent,hol lent-de a lényeg ebben,hogy lesznek szép időszakaid minden területen és lesznek borúsabb idők is.

Két ember típus van,aki a félpohár vizet úgy látja :

-félig üres

-másik félig tele van... ez utóbbi a szerencsésebb alkat(optimista)

Konklúzió,...ha besötétedik életed ege,bízzál,mert ki fog sütni újra a nap,jönnek még szép éveid,nyugi...mi értelme? Tudnod kell,aki él,annak van REMÉNYSÉGE :ez :)

13 évesen én is feltettem magamnak ezt a kérdést.

Kb. születésem óta mindenhonnan kilógtam, suliban mindig fekete bárány voltam, családom sosem volt jó anyagi helyzetben, állandóak voltak a veszekedések, soha nem mehettem oda ahová a többi, nem kaphattam meg semmit amit akartam, éssatöbbi.. Aztán 10 éves koromtól sorban meghaltak azok, akiket a legjobban szerettem, lelki roncs lettem, és pokolba kívántam az életet ami csak arról szól, hogy mindent elveszít az ember. A jól induló kapcsolatomra ráment az egészségem, anyagilag a tönk szélén állok, és kb senkinek érzem magam az életben. Ráadásul még csúnya is vagyok..xD

Amiért azonban soha nem adnám fel: azok akiket szeretek. Most már igen kevesen vannak, de bármit megtennék a boldogságukért. Szükségük van rám:) Talán majd az én életem is rendbe jön.. Én legalábbis sosem adom fel.