Hogyan élted meg a különköltözést?

Én örültem, mikor elkerültem otthonról.

A párommal költöztünk össze,akivel addig távkapcsolatban éltünk és csak hétvégente láttuk egymást.

Honvágyam nem volt,igaz,minden 2. héten hazamentünk. :)

Inkább maga a kisvárosi élet hiányzott.Budapest nagyon más a vidékhez szokott embernek. :)

21/L

Jó kérdés. 13 évesen kerültem gimnáziumba, 80 km-re otthontól, kollégiumba. Első nap meg voltam ijedve, de gyorsan beilleszkedtem. Azóta folyamatos költözködés volt, ha tízszer nem költöztem (kollégiumcsere, később albérlet, majd saját lakás), egyszer se. Most már 5 éve gy helyen élek, férjem kb két éve költözött hozzám.

Szülők nem hiányoztak, mert komplett kémhálózat működött "felettem", mai napig naponta hívnak, néha még számonkérés is előfordul. Szeretem őket, de sajnos annyira rátelepedősek, hogy jobb ritkábban 1-1 napra találkozni. 28 vagyok, de a mai napig képesek házit ellenőrízni (!!), apámat alig bírtam lebeszélni, hogy nehogy helyettem írja meg a disszertációmat. Idén a vizsgaidőpontokat se hoztam nyilvánosságra, most morcosak is... De nagyon nem hiányzik, hogy naponta hatszor felhívjanak, hogy "ugye tanulsz??". Igen, tanulnék, ha nem kellene a telefont felkapkodni....grrrr.