Szerintetek rosszul döntöttem/rosszul csináltam?

Leérettségiztem, jelentkeztem BTK-ra, magyar szakra.

Felvettek, azt hittem szeretni fogom, ami tartott is kb. 1-max. másfél hónapig. Aztán rájöttem, hogy szinte semmire sem fogok menni, hiába olvasok el hetente 10-15 könyvet, sajnos a mai világban senkit nem fog érdekelni, hogy le tudom- e racionálisan elemezni József Attila összes versét..

Első év után úgy döntöttem, hogy otthagyom ezt a szakot.

Még akkor februárban indult egy keresztféléves képzés, ahol 1 év alatt megszereztem a protokoll ügyintéző képesítést, közben júliusban felvettek egy másik szakra(igaz, nem főiskolai, de felsőfokú végzettséget adott) ezáltal banki ügyintéző+idegennyelvi gazdasági menedzser lettem. Mellettük volt időm mindenre, dolgoztam, nyelveket tanultam, amit nagyon fontosnak tartok, mert mára már 2 nyelvvizsgám is van, az egyik felső szinten. Élveztem, szerettem tanulni, úgy éreztem következménye is lesz, és úgy gondoltam sokkal többet fogok ezekkel érni, mintha ott maradtam volna a magyaron...

Mára 26 éves vagyok, egy bankban dolgozom, továbbképzem magam és februárban beadom a felvételi lapomat, pénzügy-számvitel szakra levelezőn. A kérdés valóban az lenne, hogy szerintetek rosszul döntöttem?Tényleg ennyire mérvadó a mai világban leginkább az emberek szemében, hogy eddig nem diplomám volt, hanem "csak" 3 felsőfokú szakképesítésem? Nem igazán éreztem ennek hátrányát, főleg nem akkor, amikor munkát kaptam velük. Mikor anno úgy döntöttem, hogy abbahagyom a bölcsészetet, anyukámék teljesen kiborultak, elmondtak mindennek, hogy mit képzelek, tönkreteszem az életem, 3 év alatt lehetne egy diplomám én mégsem ezt választom...Azóta is felhányják nekem, és már annyira elég volt a folyamatos okoskodásokból.. Nem az a lényeg, hogy sikerült érvényesülnöm? Szemmel látható értéke van annak, hogy nem a bölcsészetet választottam, hanem megjött az eszem (itt nem bántani akarok másokat, hanem csak a személyes véleményemet írom le ezekkel a szakokkal kapcsolatban)

Hogy magyarázzam meg végre nekik, hogy attól, hogy még nincs meg maga a diplomám, sikerült 26 éves koromra elérni idáig? Hogy értessem meg vége, hogy annak ellenére, ahogy alakultak a dolgok semmivel nem lettem kevesebb, sőt?

Mert már nagyon unom, hogy évekkel a történtek eltelte után is téma a családban..