Most tényleg én vagyok a szemét?

Elég meredek szituációba fogok kerülni nemsokára, és szeretném a véleményeteket kérni, hogy egyáltalán jó-e a meglátásom.

A helyzet az, hogy a sógornőm nem tartja velün a kapcsolatot, megharagudott ránk, de inkább csak irigységnek mondanám.

Szóval közelednek az ünnepek, és igazából nem látom értelmét az ajándékozásnak, mivel most volt születésnapom, és még csak annyit sem mondtak, hogy fodulj fel. Én a magam részéről képmutatásnak tartanám az egész ünneplést, és főleg felesleges pénzkidobásnak.

Mondtam a férjemnek, hogy felejtse el az ajándékozást, főleg feléjük, ezek után nem fogom olyanokra költeni a pénzünket, akik puszta irigységből utálnak. Igazat adott nekem, és egyetértünk, de ebből tuti nagy családi botrány lesz, ha anyósom meghallja. Neki a sógornőm a kedvence, szóval biztos nem nekem fog igazat adni.

Én tartom magam a "nincs ajándékozás" elhatározásomhoz, tudom hogy én leszek az utolsó sz... de nem érdekel.

Ti mit gondoltok? Ezek után még jópofiznátok velük?