Akik úgy döntöttek, hogy nem lesz gyerekük, mivel töltik ki az életüket?

Én sajnos életuntsággal töltöm az időmet. Nem mintha nem lenne tennivalóm, ki sem látszom belőlük, csak ezek mind problémák és boldog épp nem vagyok tőlük.

És mielőtt megkérdeznétek, voltak elégedett és hasznos időszakai az életemnek, amikor remekül éreztem magam, csak most már 43 éves vagyok, rengeteg szar ért és kiábrándultam az életből, az erőm pedig elfogyott abban, hogy mindíg csak a problémákkal kell megküzdeni, egyedül.

Ennek ellenére nem bántam meg hogy nem szültem, mert alkalmatlan lennék az anyaszerepre.

Így csak a saját életemet b@sztam el, legalább egy ártatlan gyermekét nem.

En a sajat eletemmel toltom ki az eletem. Vannak celjaim, amiket el akarok erni es ez tokeletesen lekot. Amugy hozzatennem, hogy nem vagyok karrierista. A munkamban elertem, amit akartam es ezen nem akarok tullepni. Barmikor kepes lennek otthagyni is. Nagyon szeretem, amit csinalok, de nem a munkamnak elek.

Boldog vagyok es nekem igy kerek az eletem. Attol nem rettegek, hogy mi lesz 10-20-30 ev mulva gyerek nelkul, de attol mar igen, hogy mi lesz, ha megis becsuszik egy.

"Én a saját életemmel töltöm ki az életem."

Én ezt bögrére vagy pólóra nyomtatom. Ennél jobban szerintem nem lehet megfogalmazni.

Én ugyan nem tudnám elképzelni a gyermekeim, unokáim nélkül az életemet, de megértelek téged is.

Van egy barátnőm, még iskoláskorunkban kezdtünk barátkozni, nos ő pont ilyen, mint te. Az életét az állatoknak szenteli.

Az egyetemen állattant tanít, s neki magának is van vagy 50 állata, kutyák, macskák, madarak, teknősök, rágcsálók, stb. Állandóan velük foglalkozik, minden pénmzét rájuk költi, s teljesen boldog élete van. Soha nem szomorú, egyedül él az állataival egy hatalmas házban, de ő így boldog.

Azt mondja, ő nem szereti az embereket, csak az állatokat, de ez nem igaz, mert mindig ezreseket ad a kéregető cigányoknak. Egyedül a magyar embereket nem szereti, nekik nem ad soha semmit, a szomszédjait is utálja, de azért az állataikat rendszeresen eteti.

Szóvál nem vagy egyedül. Ráadásul sokkal boldogabb, mint bárki más az ismeretségi körömben.

Munka elsősorban, szinte állandóan úton vagyok. Rengeteget vagyok külföldön, nagyon pörgős életem van ez mellé nem fér be még egy kutya se nem, hogy gyerek. De én imádom ezt az életmódot, különben nem csinálnám.. Ha van egy kis szabadidőm akkor motorozás, bulizás, döglés a strandon, vagy valami élmény fürdőben.. :D

Másrészről pedig akiket ismerek és gyereket vállaltak 1-3 év után elváltak, vagy maximum a gyerek miatt maradtak együtt. Erre nekem nincs szükségem.

Páran túl sokra tartják a gyerekvállalást, mintha kizárólag az lenne az élet értelme. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés létezik. A legrosszabb amikor a gyerektől várják, hogy ne hulljon szét a kapcsolatuk.

Azt amit fiatalabb koromban is. Sportolok, társaságba járok, szórakozni (nem discoba). Ruhákat varrok és ékszereket készítek (ez a hobbim), dolgozom és természetesen a férjemmel szervezünk ezer programot, sokat sétálunk, kutyázunk.

Mellesleg egy gyerek nem hiszem, hogy arra kell, hogy lekössön valakit, egyszerűen valaki vágyik erre, egy másik embert más tesz boldoggá.

40N