Mit csinálnál, ha mint mostoha, hirtelen kapnál állandóra egy gyereket?

szerintem még ne szülj sajátot se,alkalmatlan vagy rá

Kedves válaszolók,akik itt azt irjátok,h nehogy a nyakába vegye a párja gyermekét,de amikor forditva van,akkor mit mondtok?? h az a férfi nem is szeret,ha a gyermekedet nem fogadja el stb...

Szia

22 évesen én is valószínűleg ezt mondanám, és eleve nem jöttem volna össze egy apukával. De most azt hozta az élet, hogy akkor lennék legboldogabb, ha velünk lehetne a párom lánya. Szeretem a kiscsajt csupán azért mert a párom lánya. A párom nagyon ideges, mert a volt felesége nem képes ellátni rendesen a gyereket. Szerti, nem bántja, csak egyszerűen nem tudja megadni neki többet az alapoknál. Pl a közös program az, hogy együtt nézik a barátok köztöt vagy mit ahelyett, hogy mesét olvasná neki, vagy vacsira csokit ad neki, nem tartja otthon lázcsillapítót vagy hasonlót, és nem egyszer ezért kellett ügyeletre vinni a gyereket. Ezek apróságok, minden gyerekkel megesnek, de a párom nyugodtabb lenne, ha velünk lehetne. És én is ezt szeretném. Szeretném, ha majd közös gyerekeinkkel együtt tudnánk őt is nevelni, én csak úgy képzelem a családunkat, hogy vele. De sajnos nem valószínű, hogy ez meg történik, mert anyja is ragaszkodik a gyerekhez. Ami egyébként jó dolog, csak hát... Ilyen az élet, nem mindig az van, amit szeretnénk. most 29 évesen örülnék a helyzetednek, de 22 évesen valószínűleg én is úgy reagáltam volna mint te.

Teljesen érthető, hogy 22 évesen még nem érzed magad érettnek az anyaságra. Lehet, hogy sajátot is majd csak évek múlva akarsz, és ez is teljesen rendben van.

Hogy én mit tennék, attól függ, hogy mennyire ragaszkodom a páromhoz, és mennyire tudom elviselni, szeretni a kisfiút. Ha nem érzem igazán stabilnak a kapcsolatot, fájó szívvel most kilépnék belőle. Ha nagyon szeretném a párom, és alapvetően, mostohaként,de mégis szeretném valamennyire a kicsit, akkor elmondanám a páromnak, hogy vannak kétségeim önmagamban, de próbaként vállalom a nevelőanyai szerepet. Tisztáznám vele, mire vagyok képes, mennyi közreműködésre a gyereknevelésben, és mennyire nem. De közös gyerekkel mindenképpen várnék még pár évig! Ha kiderül, hogy tartós a kapcsolatotok és a mostohafiú is nagyobbacska lesz már, lehet, hogy örülni fogsz a jelenlétének. A nagytesók olyan aranyosak tudnak lenni. "Segítenek" a baba körül, óvják, a kicsi pedig már fél éves kor után a legnagyobb elragadtatással néz a nagy bátyóra. Ha így döntesz, lehet, hogy végül örülni fogsz, hogy a Te babádat nemcsak a párod, de a fia is imádja.

Egy barátnőm a második babáját várta, amit a 2 éves fia egy kis aggódással fogadott. Hogy már nem lesz egyedüli gyerek. Ezért a barátnőm ezt mondta neki: "Tudod kisfiam, minden új gyerekkel új szeretet is születik az anyuka szívében."

3 gyerekem van, tudom, hogy ez igaz. És igaz ez az apákra is. Minden új gyerekkel új szeretet is születik, és teljes lesz az a figyelem is, amit a Te gyerekednek szentel...

Még biztosan érned kell az anyaságra (szellemileg, (tőlem csak 2 évvel vagy idősebb egyébként). Még tanulnod kell, és jó állást szerezned, túl korai lenne még a gyerek neked, akár a sajátod, akár másé.

A megfogalmazás is mutatja ("állandóra"), hogy még nem vagy érett anyának. Egyébként a pasi elsősorban szülő, apa, a gyerek serintem fontosabb, mint te.

Milyen a kapcsolatod az apával?