Szerintetek 10 év házasság után ha nem érzem, hogy szerelmesek vagyunk egymásba , de megvagyunk az nincs még halálra ítélve?

Jó kérdés, magam is sokszor gondolkodom rajta. Jó apa, jó férj, nagyon szerelmesek voltunk egykor. Én megtudnék alkudni azzal, hogy átalakult szeretetté, nekem az a bajom, hogy nem kívánom már és ez borzasztó és borzasztóan is érzem magam miatta. 9 év van köztünk, ami valahogy most nagyon kijött külsőre nála. Nekem jó genetikám van, nem néznek többnek 35nél, nincs egy ráncom sem, nem őszülök még, energikus vagyok(40 vagyok amúgy).

Ő pedig nagyon elengedte magát az elmúlt pár évben(súlyfelesleg, kicsit igénytelen megjelenés), keresem a férfit külsőre, akibe beleszerettem és akivel lépten-nyomon egymásnak estünk, de már nem látom :( igényem a szexre lenne, szoktunk is, nem undorodom tőle, mert szeretem mint embert, de magamtól már nem tudom magam rávenni a kezdeményezésre, hanem úgy vagyok vele, hogy legyen, evés közben megjön az étvágy, de az már nem olyan.

Ilyen esetben is érdemes maradni? Visszajöhet ez még? Várjam ki a változókort, mikor már amúgy sem lesz kedvem, vagy mit csináljak? Megcsalni biztos nem fogom. Szintén 2 gyerek van.

Utolsó, szerintem beszélj vele rola, hogy zavar, hogy elengedte magát, valtoztasson rajta. Én is felszedtem 20 kilot a 3. gyerek utan (az elso kettonel semmit), az en ferjemet nem zavarta ez sem, engem igen. Kozben o felszedett vagy 20 kilot (o folyamatosan), en mondtam, hogy engem zavar. Elinte nem foglalkozott vele, de egy fel ev alatt csak felfogta es tett ellene.

Egyébként nem erdekel a külső, anno se nagyon erdekelt, tehat nem érdekl, hogy mekkora az orra, elall-e a fule, oszul-e vagy kopaszodik-e, de ha elhagyja magat, az zavar engem is.